Tisztelt Molnár Géza Úr!

Magánemberként fordulok Önhöz, mint a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete
elnökhelyetteséhez.
Nem szeretnék felesleges körülírásokba bonyolódni, ezért azonnal a tárgyra térek.
Azért fordulok Önhöz, mert tudomásomra jutott, hogy a Fehérvári úti Fővárosi Művelődési Házat
le akarják bontani. Fogalmazhatnék többes számban is, de a lényegen nem változtat,
ha csak a magam nevében beszélek is. Jelezni kívánom Önnek, hogy erős kötődésem van
ehhez az intézményhez, és nagyon fogom sajnálni, ha az előzetes tervek valóra válnak,
és megsemmisül ez az immár jelképpé nőtt helyszíne a ’60-as évek béli kulturális
újjászületésnek.
A ma ide látogatók szentélyként tekintik a KÖRTERMET, és meghatódva jelennek meg
újra és újra minden rendezvényen, amikor a hazai rockzene születését és klasszikussá
érését idézzük. Nekem az ILLÉS munkássága az értékrendem alapjait képezi. Meg tudom
érteni, hogy nem lehet minden követ, minden téglát, minden járólapot megőrizni,
amelyet Kossuth díjasaink érintettek, vagy bármi egyéb módon közük lehetett hozzá.
De ez az épület mindenképpen kiemelkedő jelentőséggel bír, és talán arra is érdemes,
hogy szélesebb értelemben is önmagában szimbolizálja egy kor szülötteinek előre mutató
törekvéseit.
Jelen levelemmel a célom az, hogy a feltárt gondolataimmal hozzájáruljak a Fővárosi
Művelődési Ház sorsáról való felelős döntés meghozatalához.
Köszönöm a türelmét, és kérem, hogy a lehetőségein belül tagyen meg mindent a
Ház megmentése érdekében!
Köszönöm, és tisztelettel kívánok Önnek sikeres munkát, és jó egészséget!
Siófok, 2007. 03. 06.
Böröcz Gyula
(57 éves siófoki Illés-rajongó)