|
Színváltás:
|
|
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
| Fórum - Illés Klub - Vendégkönyv | |
| Lorant | Válasz erre (^) (>) (f) 2012.01.18 22:44:28 (Sze) 21601. |
| Zöldhullám-koncert! Feb. 4. 20h @ Szabad az Á... (VII. Nagy Diófa u. 8.) Előzenekar: Pesten Kívüli Élmény Facebook: http://www.facebook.com/events/323431887690400/ Plakát: http://www.okovill.hu/lorant/zoldhullam/banner_20120204_szabadaza.jpg Zöldhullám: http://www.okovill.hu/lorant/zoldhullam/ |
|
| Lorant | Válasz erre (^) (>) (f) 2011.01.04 13:58:20 (K) 20118. |
| A "mérvadó" nem azt jelenti, hogy egyet kell vele érteni, csak azt, hogy mértéket ad. Ezt úgy értem, hogy (zenei kérdésekben) érdemes velem vitatkozni. Ezt továbbra is fenntartom. A münchausenivel tulajdonképpen egyetértek, természetesen én is némi iróniával értettem az "önhatalmúlag" dolgot. Ami a politika idekeverését illeti, visszautasítom. Őszintén szólva ritkán és csak felületesen szoktam művészek, zenészek, színészek fő tevékenységi körükön kívüli megnyilvánulásait, interjúit, stb., követni, mert attól hogy valaki pl. jó színész, még nem biztos, hogy értelmes és megfontolandó dolgokat mond az élet egyéb területeiről. Sőt, gyakran inkább csak csalódom, úgyhogy pláne kerülöm a dolgot. Persze ezzel együtt nem állítom, hogy nem ismerem hozzávetőlegesen Levente politikai(? - szerintem inkább hitvallási) nézeteit. De tényleg csak hozzávetőlegesen, és amit hallok, annak sem adok túl sok hitelt. Tény, hogy ha mondjuk valaki (főleg ez ügyben amatőr) Attila sírját keresi a Pilisben (már ha igaz egyáltalán, de mondom, nem garantálhatom, így óvakodnék is az ilyen kijelentésektől), az nekem mókás, noha kétségtelenül tiszteletet is ébreszt bennem a lelkesedés. Azt sem tagadom, hogy szerintem is kihatással van a művészeti alkotásokra egy művész egyéb irányú gondolkodása. Ezzel együtt én továbbra is azt állítom, hogy nekem pusztán a '90 utáni ZENEMŰVEK nem tetszenek, és ennek (mámint a nemtetszésemnek) semmi köze Levente egyéb megnyilvánulásaihoz, mivel ezek gyakorlatilag egyáltalán nem izgatnak. Szóval ha most vissza akarnék csapni, akkor inkább azt mondanám, hogy néhány politikailag (szerintem fölöslegesen) megnyilvánuló művész (és az őket "védők", jelen esetben te is), szeretik az őket ért _művészeti_ kritikákat is a politikai egyet nem értésre fogni. Ezt tehát esetünkben (is) határozottan visszautasítom. |
|
| Előzmény: 20105, benzol | |
| Lorant | Válasz erre (^) (>) (f) 2011.01.02 20:46:08 (V) 20104. |
Hát, ilyen ez a rakenroll  Szörényi '90 utáni munkásságát tényleg nem szeretem, szerencsére az életmű túlnyomó része előtte született. Ugyanakkor sosem mondtam, hogy lúzer, de még hasonlót sem, úgyhogy ne adj ilyet a "számba". És a tutit sem mondom, csak a véleményemet. Az általad említett "életmű" koncertem címében természetesen irónia, mindazonáltal meglepően jól sikerült, mind a hangulatot, mind a közönség létszámát illetően, elsősorban a vendégeknek köszönhetően. |
|
| Előzmény: 20096, benzol | |
| Lorant | Válasz erre (^) (>) (f) 2010.12.31 15:48:35 (P) 20094. |
| Olvasom a részben az én Hattyúdal "kritikámmal" kapcsolatos bejegyzéseket, és úgy érzem, reflektálnom kell. De megígérem, ez lesz az utolsó "hosszúra sikeredett" írásom... Természetesen nem várom el mindenkitől, hogy egyetértsen velem Azt is aláírom, hogy ez Levente búcsúja volt, és az ő általa fontosnak tartott dolgok hangzottak el, azzal meg különösen egyetértek, hogy "egy művész úgy búcsúzik a közönségétől, ahogy neki jólesik". De azt a jogot fenntartom, hogy ez nem feltétlenül tetszik, és hogy ezt közlöm is. (Mindazonáltal teljesen "nyugodt" vagyok, és így sem bántam meg, hogy ott voltam.) Levente - szerintem - tipikusan az a művész, akinek - zseniális zeneszerzői, előadó kvalitásai mellett - nincs igazán jó érzéke ahhoz, hogy mi az igazán jó és a nem igazán jó dal, mű. (Az először Koncz Zsuzsának "adott", majd "visszavett" sikerdalok is jól illusztrálják ezt.) Mondhatnám, egy rá hatni tudó, hozzá mérhetően makacs és szenvedélyes producer sosem ártott volna mellé. Ezt most, egy életmű koncerten éreztem eddig a legjobban, amikor a (régi, viszonylag tekintélyes) zenésztársak befolyása sem állhatott fenn.Én nagyon igyekszem kerülni az "aktuál" politikát, amikor ilyesmiről van szó, noha nyilvánvaló, hogy Levente értékítéletére nagyon kihat a 20 éves "igaz magyar" vs. "idegenszívű" vagy más hasonlóan rettenetes módon titulált, ostoba szembenállás. (Ilyen értelemben ez nem is igazán "aktuál" politika, illetve egy kicsit mégis, hiszen nagyon sokan "aktualizálják" ezeket a nagy, konkrétumok nélküli általánosságokat, amikor a fülkében állnak. De mindegy.) Azon kívül, hogy a '70-es évek romantikája egészen más volt, mint a '60-asoké, és persze a mégoly sikeres pályafutást sem lehet a hatvanas évek "Illés-Metró-Omega szentháromsághoz" hasonlítani, a Fonográf leventei "hendikepje" gyakorlatilag erre fogható, hiszen zeneileg, hangszeresen, és szerintem egy kicsit szövegileg is kiforrottabb, szofisztikáltabb, mint az Illés (vagy bármelyik '60-as zenekar). De mindezzel együtt, a művész értékítéletével ha egyet nem is értve, de elfogadva is meglepett, hogy inkább az elhunyt (és annak idején a legtöbb szempontból minden bizonnyal jogosan "eltávolított") zenésztársakat próbálta meg kivetítőn "visszahozni", ezért özvegyekkel vitatkozni, mint az élőket vendégül hívni. Ez - minden tiszteletem mellett - agyrém. (Az Útközben minden sora egy búcsúkoncertért kiált, az maga 'A Hattyúdal", hogy lehetett kihagyni?!) Ami az operákat illeti, nem azt állítottam, hogy az "Istvánon kívüli" színpadi művek gyengék (nagyon szeretem a Kőműves Kelement és a Fehér Annát is), hanem azt, hogy a '90 utániak. Ezt fönntartom. Sajnos ez a dátum sem véletlen, azt hiszem. Rettentő veszteségnek tartom, hogy a világ egyik legjobb dalírója mindenféle meglehetősen zavaros gondolathalmaz és filozófia mentén felhagy azzal, amihez igazán ért, és mindenféle "világmegváltó" műveket próbál alkotni. És a Wass prózai mű megzenésítés, Lezsák Sándor mint szövegíró bevetése és hasonló "húzások" szerintem visszahatottak a zenei oldalra is, hiszen a szerzőtársak, még ha viszonylag élesen elkülönülő feladatuk van is, nyilván hatnak egymásra. Persze azért találhatók ezekben a darabokban is értékes pillanatok (és túlzásként szoktam csak azzal viccelni, hogy az egyetlen jó dallam az, amikor megidézik az Istvánt ). Ez természetesen jó részben ízlés dolga is, mindenesetre zenei kérdésekben 10 év komoly és intenzív zenetanulás, majd 20 év aktív zenekarozás után véleményemet önhatalmúlag mérvadónak bátorkodom minősíteni.Nagyon szeretem Szörényi Levente zenéjét. Egész gyerek- és korai felnőtt koromat meghatározták a hozzá kapcsolódó művek, nélküle nem az volnék, aki vagyok, nemcsak zenei téren, hanem mindenféleképpen. Ezt rajta kívül még (világviszonylatot is beleértve) 3-4 zenészről tudnám egyáltalán elmondani, de még ezt a rövid listát is mindenképpen ő vezeti. Jelen őszinte és talán éles kritikám is ebből fagad, mintsem hogy bárminemű utálat vagy fanyalgás (neaggyisten "aktuál" politika) vezetne. |
|
| Lorant | Válasz erre (^) (>) (f) 2010.12.29 01:16:47 (Sze) 20077. |
| Kritika Szörényi Levente Hattyúdal koncertjéről vegyes érzelmekkel távoztam. Egyfelől a mind szerzői, mind előadói szempontból egyedülálló életmű iránti elfogultság, másfelől a konkrét, friss és nem igazán jó élmények és benyomások kavarogtak bennem. A koncert a "szóló" dalokkal kezdődött (a szimfónikus zenekar és egy ismeretlenekből álló rockbanda kíséretében). Sajnos a novemberben látott Sting - Symphonicity koncerthez hasonlóan itt is az volt a problémám, hogy 1-2 kivételes pillanattól eltekintve a szimfónikus zenekar semmit, de legalábbis semmi olyat nem tett hozzá a produkcióhoz, amit 1-2 billentyűssel és más "hagyományos" közreműködőkkel, esetleg 1-2 extra vendéggel ne lehetett volna megoldani. (Itt el kell mondanom, hogy a karmester viszont üdítő színfoltja volt a produkciónak. Nemcsak a kihagyhatatlan, ám valójában - ha a próbákon még nem is, magán a koncerten már mindenképpen - fölösleges zenekarvezető szerepet játszotta, hanem beleéléssel és sajátos "show"-val járult hozzá az előadáshoz.) A technikai stábra rosszat legfeljebb annyit mondhatunk, hogy 2010-ben, profi szinten, amikor elkezdődik egy zongoraszóló, akkor azonnal illene a zongoristát mutatni, nemcsak miután már majdnem befejezte. Sajnos Levente érthetetlen viszolygása, amellyel a Fonográf időszakot mesterségesen ki szeretné zárni életművéből, évek, évtizedek óta nagyon nagy veszteség a zeneértő közönség számára. Bizonyára részben ez a dac kényszerít ki aztán olyan dalválasztásokat, amelyek miután halkak, és így egy finomabb, kevésbé rockos hangképzést követelnek meg, a magasabb lágéban már-már megoldhatatlannak bizonyultak énektechnikailag (Hej barátom, Ne kérdezd tőlem vagy a ráadás Ősz van már). Szerencsére miután a "szóló" albumok - leginkább az Utazás esetében - csak hivatalosan jelentenek szóló dalokat, valójában a Fonográf éra teremtményei, itt azért részesülhettünk a 70-es évek mind zeneileg, mind szövegileg kifinomultabb korszakából. Mindenképpen ez a blokk volt tehát a koncert csúcspontja mindjárt az elején. Olyan dalok hangzottak el, mint a Dal az ártatlanságról vagy A lány, akit szerettem. Ezek után a Visszatérés albumról következett néhány jobb dal, amelyeket néhány vendég (duda, hegedű, harmonika, tekerőlant) színesített. Miután a Fonográf neve alatt futó dalokat "tilos" volt játszani, sor került a harmadik szóló albumra, a Végtelen útonra is. Ezzel még nem lett volna baj, ha pl. A múzsa csókja, az Éjszakai telefonok, a Lány hintaszékkel vagy elsősorban a Művészbejáró hangzik el, de sajnos ezek egyike sem került műsorra. A program közepén a rockoperákból hallhattunk részleteket. Sajnos itt is több volt a "kötelezőnél", amit a '90 után készült művekből (Veled, uram, Attila, stb.) kellett végighallgatnunk. Próbáltam nyitottan állni ezekhez, de továbbra is borzasztónak, dallamtalannak, kaotikus, a sok szimfónikus és rockban használt hangszerekkel "alibi" hangszerelt semminek, a szerzőhöz semmiképpen nem méltó daraboknak vélem ezeket a műveket. A végén az István, a király három leghíresebb dala mentette meg a blokkot, melyeket természetesen a közönség is föllélegezve, boldogan ünnepelt. A harmadik blokk az elmaradhatatlan Illés dalokból állt. Ha már csakis az Illés számít, legalább itt vártam volna némi váratlant, ismert de kevésbé triviális dalokat (Eltávozott nap, Színes ceruzák, Keresem a szót, Add a kezed, stb.) de sajnos csak a Ne gondold, Kégli-dal, Utcán halmazból kerültek elő a szokásosak. Ráadásnak az Emlék M-nek stílusosabb és talán könnyebb is lett volna az Ősz van már kínlódása helyett. Összességében a taps - részemről mindenképpen - inkább az életműnek szólt, kevésbé a konkrét koncertélménynek. És ebben az életműben nemcsak ezek a dalok szerepelnek. Amikor hazaértem, gyorsan feltettem az Útközbent. Néhány dal túléli őt. Az utókor majd megmondja, melyek. |
|
| Lorant | Válasz erre (^) (>) (f) 2010.11.30 23:12:58 (K) 19898. |
| Zenekarom (a Zöldhullám) játszik e hét szombaton (dec. 4.) a Szabad az Á...-ban (VIII. Mikszáth tér 2., a Zappa alatt), 21h30-kor. http://www.okovill.hu/lorant/banner_20101204_szabadaza.jpg Az előzenekarunk (20h00-kor) egy bájos gitáros-énekes lányduó. Stílusunk "félakusztikus alt-country". Egy komolyabb zenei szakértő szerint "Qumiby-be oltott Fonográf" Így azt hiszem, a klubtagoknak biztosan tetszene. Színvonalas dalok, jó szövegek, jó hangszerelések (gitár, basszus, cajón, zongora, szájharmonika, bendzsó, harmonika, szaxofon, hegedű, 3 szólamú vokálok, tehát megvan minden "kellék" ).Néhány demófelvétel: http://www.okovill.hu/lorant/recordings/ Gyertek! Lóránt |
|
| << 1 >> |