|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| hulio | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.01.20 12:06:23 (P) 14. |
| Kedves Erga! Szeretnék hozzátenni valamit ahhoz, amit írtál. Azt hiszem, hogy azzal, amit elmondtál, én is egyetértek. Ahogy elolvastam Lilike és a Te véleményedet, úgy látom, hogy ugyanazt fogalmaztátok meg más megközelítésből. Egy dologban, mint "kortanú", szeretném finomítani a megfogalmazásodat. "nagy kalapemelés jár mindannyiuknak, amiért vállalták mindezt azokban az időkben" Amikor az ember belenő a körülményekbe, akkor nem látja olyan tragikusan a dolgokat, mint esetlag visszatekintve, illetve, ahogyan olyan valaki látja, aki nem élte át. Szerintem itt helyesebb egy másik megközelítés. Én úgy fogalmaznék, hogy nem "vállalták" a "világmegváltó" szerepet, hanem kihasználták azt a lehetőséget, ami adatott nekik. Sokkal inkább a hatalom és a korosztályi előítélet elleni fricskázás volt, amit csináltak, mint egy (általam értelmezett) tudatos vállalás. Lehet, hogy nincs jogom többes számban beszélni, ezért csak a magam nevében mondom, hogy én így hallgattam/hallottam őket. Tudod, mit tekintek nagy vállalásnak? Azt a stílust, megjelenési formát, ami, ahogy már máshol is megfogalmaztam, nem volt érthető és igazán elfogadható sehol máshol, csak itt, ahol megszületett. Én azt tartom a legnagyobbnak ebben a zenében, hogy nekünk készült, a mienk lett és a mienk maradt. És EZ lehet egy erős kapocs köztünk, akik ezt megéreztük/megérezzük/átérezzük.   ?? |
|
| Előzmény: 13, erga | |
| erga | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.01.20 11:00:56 (P) 13. |
| Értem. Velem az a baj, hogy ilyen témákról csak hosszabban tudok írni, arra meg nem igazán a vendégkönyv való, de sebaj, azt hiszem, senkinek nem okozunk kellemetlenséget, ha ezt itt beszéljük meg. Szóval: az Illés igen különböző emberekből állt össze, és (többek között) ezért is mentek szét hamar. Viszont pont ez a soxínűség okozza, hogy akármilyen hangulatban is vagyok, mindig van közülük valaki, aki szólni tud hozzám, vagy az adott dalban felfedezni vélem a hatását. Eddig leggyakrabban a Tinibá volt ez az illető - a Rá, és a szólókarrierjére jellemző irónia és melankólia az, amit a műfajból leginkább sajátomnak érzek. Ettől még persze Szörényi jobb zeneszerző és jobb énekes, Bródy lelkivilága mégis közelebb áll az enyémhez és valahogy hitelesebbnek érzem. A szövegek kimondottan nagyszerűek, intelligensek, tartalmasak és valóban időtállóak. Amúgy nem rossz a mai felhozatal sem (hiszen Tinibá is mondta 11-én, hogy jók a mai zenészek), csak épp a körülmények nem olyan "ihletőek", mint régen. Meg azért mindent egybevetve: nagy kalapemelés jár mindannyiuknak, amiért vállalták mindezt azokban az időkben. Nagyon röviden ennyi. Szoktak az Illés Klubesteken vendégelőadók is fellépni? |
|
| Előzmény: 12, Lilike | |
| Lilike | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.01.20 10:36:39 (P) 12. |
| Nekem is van egy véleményem róla, jó időbe telt,mire meg tudtam magamnak fogalmazni. Mind a zene, mind a szövegek abszolút időtállók és kortalanok. Ugyanolyan aktualitással bírnak ma, mint anno. Tudod, azt hiszem, értem és érzem őket, tudok a soraik között olvasni. Sőt, úgy érzem, hogy 30-40 évvel ezelőtt megénekelték az én érzéseimet és gondolataimat is. Akármilyen lelkiállapotban is vagyok, az Illés-Fonográf repertoárból biztos, hogy megtalálom azt a nótát, ami rólam szól abban az adott pillanatban és amiből erőt meríthetek. Azt hiszem, erről van szó. Most is tiszta libabőr vagyok.. Te jössz! |
|
| Előzmény: 10, erga | |
| << 1 >> |