|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fórum - Illés Klub - Vendégkönyv | |
| G.TIBI | Válasz erre (^) (>) (f) 2019.09.06 06:05:05 (P) 26717. |
Illés Kalendárium  Éppen 50 éve, 1969.09.06.-án jelent meg az Illések és pofonok nagylemez.  "Sokan csak „a magyar Bors Őrmesterként” emlegetik az Illés 1969 szeptemberében megjelent Illések és pofonok című mestermunkáját. Ez a kijelentés egyáltalán nem túlzó, sőt, nagyon is megalapozott! Az Illés harmadik albuma struktúrájában és sokszínűségében is erősen hasonlít a Beatles nagylemezére. Az (ekkor már nem) gombafejűek az angolszász popzenét juttatták a csúcsra 1967-ben, két évvel később pedig az Illés együttes tette ugyanezt a magyar beattel. Az Illések és pofonok lényege és csodája éppen az az eredetiség, amit a zenekar az angol pop illetve rock legjavából, a dél-szláv valamint a magyar népzene szépségeiből és a kuplék, sláger-blődlik talmi csillogásából gyúrt össze. Minden, ami 1969-ben rajta lehetett egy beatlemezen, hallható az Illések és pofonokon. Sőt… annál bőven több is. A dalok (annak ellenére, hogy jórészük korabeli „helyzetkép”) máig frissek, az idő múlása egyre tisztábbá és csillogóbbá teszi őket. Jómagam az album megjelenése után tíz évvel születtem, de még én is elhiszem Bródy Jánosnak azt, hogy M. volt a legszebb lány, hajával napsugár ha játszott. Ha felcsendül az Ígérd meg, mindig a szavakat keresem és mind gyakrabban csapom rá az ajtót a rámenős Reklám Úrra. 13 éves koromban hallottam először az Illések és pofonokat, egy szép téli estén. Másnap jól megnéztem magamnak az ének-zene teremben kiállított citerát, mert onnantól kezdve rock-hangszerként tekintettem rá. Pedig nem az, de az Illés ezzel azt sugallta nekem, hogy nem léteznek skatulyák. (Mint utóbb, kutatásaim során kirajzolódott előttem, épp ez az, ami az egész beat-nemzedéket mozgatta…) Persze, bolond az ember, skatulyát mégiscsak gyárt, de biztos vagyok benne, hogy 1969 nyarán, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdiójában az Illés együttest egyáltalán nem érdekelte semmiféle művészi korlátozás. (Zenei értelemben véve az Illés együttes szabad volt. Ha nem így lett volna, az Illések és pofonok egészen másképp hangzana. Ha hangzana egyáltalán…) Az Illések és pofonok hiteles korlenyomat a maga humorával, csalódottságával, vagy pimaszságával együtt. A zenekar ereje teljében játszik, és hamar rájöhetünk, hogy Szörényi Leventének éneklés tekintetében a magyar „könnyűzenei” palettán nem igazán akad versenytársa… Persze ez csak a személyes véleményem, annál is inkább, mert úgy alakult, hogy amikor már hetek óta megállás nélkül csak az Illések és pofonokat hallgattam, apám egy számomra vadonatúj lemezt ajánlott a figyelmembe, melynek az volt a címe, hogy Utazás… Az igaz, hogy én még nem éltem egy fél évszázaddal ezelőtt, de ebből kifolyólag (szerencsémre) úgy alakulhatott, hogy a két nagylemez között eltelt négy esztendőt egy másodperc alatt átugorhattam… Tehát ötven éves az Illések és pofonok! Remek alkalom ez arra, hogy csendben, mindenki „legbelül” megünnepelje a beatzenét, és azt az öt embert, aki ezt a remekművet megalkotta. Ám ha valakinek eszébe jut egy személyes történet vagy emlékfoszlány a lemezzel kapcsolatban, ne legyen rest, írja ide!" Majnik László |
|
| << 1 >> |