Azt hiszem, hogy közel negyven éve senkinek sem jutott eszébe, hogy ez egy örökre megőrzendő hely lenne.
Nem is magunknak őrizgetni, hanem magunkból hagyni szeretnénk valamit, és azt gondoljuk, hogy a kézzelfogható dolgok továbbadásával teljesülhet ez a vágyunk. Pedig tudjuk, hogy nem ez a lényeg. A lényeg az, amit már átvettek tőlünk Illés kápolnájának ifjú látogatói, és amit már saját képükre formáltak, a saját lelkükhöz igazítottak, és amiben részben már saját magukat is megtalálták.
Azt hiszem, hogy nem is jöhetett volna jobbkor a klub újraélesztése-újjáéledése, mint a végső búcsúkoncert után. Talán sokkal inkább vagyunk, mint voltunk. És talán leszünk is... még egy darabig.
|