Színváltás: |
|
hulio | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.21 10:14:03 (Sze) 12395. |
Azt hiszem (hogy miért kell mindig így kezdenem? Talán tényleg azért...), hogy mi mindent magunkba akarunk szívni a világból. Amióta az eszemet tudom, erre mindig is megvolt a késztetésünk. Emiatt kevesebbet foglalkozunk magunkkal, vagy ha igen, akkor azt meglehetősen leegyszerűsítve, hol ilyen, hol olyan agytakaró homályában tesszük. A 60-as, 70-es évek világszintű szellemi megújulásában mi is egyenrangú partnerek voltunk (a lehetőségeinken belül, sőt inkább a lehetőségeinket valóban kihasználva), és ahogy mondod, a 80-as években volt az a törés, megtorpanás, ami szerintem a felgyorsult információáramlásból feltorlódott áradattá válás kezelésére, átlátására való felkészületlenség, alkalmatlanság következménye. Hogy ezt csak magunkról mondhatom-e vagy a világ más régióiról is, nem tudom, de én ilyesmit éreztem, vagy legalábbis visszatekintve ilyen képet látok. Mindemellett ma is születhetnek legendák, de nem biztos, hogy fel is ismerjük a létüket. Annak idején senki nem gondolta volna, hogy a kedvenceink valaha is legendává válnak. Hányszor elmondták maguk is, hogy úgy indultak neki, hogy pár évet lenyomnak, aztán valami munka után kell nézniük. Szóval, én azt hiszem, hogy születnek, csak a megosztott, agyonmanipulált figyelem jelenleg nem képes a jelentőségüket felmérni. Most nagyon okos voltam, de remélem, már el is múlt... |
|
Előzmény: 12392, benzol |
Az Utolsó Európai | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.21 09:21:28 (Sze) 12393. |
Ennek egyértelműen a tömegmédia fejlődése, valamint a céljainak megváltozása az oka. Mióta technikailag és módszertanilag is lehetségessé vált az emberiség tömeges hülyítése a fogyasztásra való serkentés érdekében, azóta kizárólag alantas tömegigényeket szolgálnak ki, s akinek ez nem tetszik, az underground deviáns elemnek minősül. Ennek következményeit minden igényes művészeti törekvés megérzi a kereslet drasztikus csökkenésén keresztül, ami előbb utóbb visszahat az alkotókedvre is. Nézzétek meg: a komolyzenének már régen vége, a festészet számára elütötték az éjfélt, ahogy a költészet számára is; a prózaírás még végvonaglásait éli, a könnyűzene igényesebb ágai gyakorlatilag alternativizmusnak minősülnek. Ha így haladunk, nincs messze az idő, amikor semmi más nem lesz hallható, mint egy 220-as ritmus egy kamara A hang alatt. Minden egyéb érthetetlen és fölösleges lesz. Tegyünk meg mindent, hogy ez minél később következzen be. |
|
Előzmény: 12392, benzol |
benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.20 22:31:45 (K) 12392. |
Nem tudom, kikre gondolsz. A külföldi rocklegendák kb. olyan idősek, mint a mieink. És akkor el is jutottunk egy olyan kérdéshez, hogy mitől legenda a legenda. Ha nem a rockzenét nézzük, azért olyan nagyon mégsem állunk rosszul. De jól sem és azok a művészek, társulatok, akiket annak tarthatunk, leginkább nem itthon próféták igazán. Egyébként, én valahol a 80-as éveknél érzem a törést, ott szakadt meg valami. Azóta nem születnek nemhogy legendák, de igazán izgalmas dolgok sem. Illetve, ami netán születik, az nem jut el széles rétegekhez. |
|
Előzmény: 12391, Rocktóber |
Rocktóber | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.11.20 17:03:12 (K) 12391. |
Érdekes külföldön születnek legendák csak nálunk nem. Miért van ez? | |
Előzmény: 12390, benzol |
<< 1 >> |
|