Tini tegnap Újpalotán önálló koncertet adott a Magyar Kultúra Napja alkalmából, erről írnék néhány mondatot. A következő sorok tehát elsősorban azoknak szólnak, akik nem voltak ott, esetleg egyáltalán nem voltak még ilyenen. Akik ott voltak (mert voltak közülünk egynéhányan), azok ugorgyanak.
Egy ilyen előadóest attól önálló, hogy összesen két szereplője van a színpadnak: Tini és a jól bevált FG-411-es Yamaha gitárja. Az est főszereplője ilyenkor Tini tanár úr, az általa keltett és sugárzott hangulat, a gondolkodásra késztetés és a fanyar humor. Utóbbiból elég ütős a felhozatal, a dalok közötti átvezető szövegeket csattanós poénok fűszerezik; az Előadó magához hűen ironikus, lakonikus fordulatokkal igyekszik a közönség előtt az élet dolgainak egy másfajta megközelítési módját felvillantani. A dalsorrend megválasztása is kitűnő, tart valahonnan valahová az előadás. Az első dalok a legrégebbiek közül valók, mollos-melankólikus nóták, az előadás közepén feszesebb ritmusú, keményebb, sarkosabb dalok szólnak a mai kor dolgairól, majd a végén ismét néhány lassabb, régebbi örökzöld hallható.
A közönség soraiból minden dalnál lehet hallani együtt éneklő hangokat, az ilyenkor 10 perces Micimackónál pedig a zseniális előadásmód okán is mindenkiből előtör a gyermeki énje, és hangosan, nagyokat tapsolva énekli mindenki a dalt egyetlen nagycsoportként.
Számomra külön öröm volt hallani az Ahogy állnak a csillagok című dalt, annál is inkább, mert ezt Tini előadásában még soha nem hallottam.
Hogy kinek ajánlom ezeket az esteket? Mindenkinek. Hogy miért? Mert ezeket a dalokat egyetlen ember képes úgy előadni, ahogy azok "vannak", és őt Bródy Jánosnak hívják. Minden későbbi feldolgozással, minden "toldozgatással-foltozgatással" csak veszítenek az értékükből ezek egy egyébként egyszerű, de egyszerűségükben zseniális dalok – mert visszahozni azt az időt, azt a hangulatot, azt a korszellemet, azokat az érzéseket, amelyek a megírásukkor óhatatlanul rányomták a bélyeget a születő művekre, és a szerzőjükre, csakis az képes hűen, aki közvetlenül akkor és ott volt, amikor ezek a hatások érvényesültek. Tőle hallhattuk tegnap a legismertebb régi-új dalait – szép este volt.
A következő esten is nyilván ott leszek, gyertek minél többen.
|