Azt nem mondanám, hogy egy világ dőlt most össze bennem, hogy kiderült, nem a Shadowst hallottam akkor a Kisstadionban. Jó lett volna ha nem így van, kár érte.
A (S)láger rádió hozzáállásán viszont valahogy nem tudok csodálkozni, volt már szerencsém a szemét húzásaikat közelebbről is megismerni, amikor a jegyet nyertem a Slágerfesztiválra. Először is kezdve azzal a hülye dumával, hogy a 10. telefonáló nyer. Érdekes módon akárhányszor nyertem a Slágeren, mindig a 10. voltam, sose voltam pl. 5. vagy 6. helyezett. Gondolnak egyet, felveszik a telefont, aztán aki a túlsó végén van, az a 10. telefonáló. Aztán ha nem tudod a kérdésre a választ, megmondják, a technikusok meg összevágják, hogy úgy tűnjön, mintha tudtad volna. Meg volt egy olyan is, hogy amikor nyertem, és naívan azt hittem, hogy egy laza köszönömmel beérik, a műsorvezető hölgy beszólt, hogy nem tudnék-e egy kicsit jobban örülni? Nekem meg el kellett játszani, hogy mindjárt magam alá csinálok az örömtől, csak hogy a műsorban jól hangozzon majd. Na ezek után egyáltalán nem lepődök meg azon, hogy eladtak Shadows-nak egy bandát, akinek nem sok köze van a Shadowshoz.
Ettől függetlenül nem rossz a zenei felhozataluk, bár egy hét után már kívülről tudom, hogy melyik szám után mi fog jönni. Akkor tetszett igazán a zenéjük, amikor még tényleg a 60-as, 70-es évek zenéit játszották, az első pár évükben.
|