|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| erga | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.09.16 13:49:36 (V) 67. |
Korrekt, túlzásoktól és pontatlanságoktól mentes, szakmailag is megalapozott vélemény. És nem mellesleg: ültem már olyasvalaki mellett, aki gyorsabban hajtott, mint ami szerintem biztonságos volt. Nagyon rossz érzés volt, mondhatnám, két kezemen meg tudnám számolni, hányszor éreztem magam olyan rosszul életemben. Én is jól tudom tehát, hogy vannak dolgok, amelyekkel nem szabad játszani. Azonban tágítva egy kicsit jelen beszélgetés kereteit: itt most valami olyasmiről van szó, hogy van egy társadalom, amelynek vannak tagjai, és az állam, mint őket valamennyire felügyelő valami, szabályokat hoz annak érdekében, hogy ezek az egyének ne veszélyeztessék egymást. Megmondja, hol mennyivel autózhatunk, megmondja, ki tarthat fegyvert, megmondja, ki kaphat jogosítvány és ki lehet gombaszakértő. Ez mind teljesen rendben van. Most viszont visszautalnék arra, amit egyszer a Kádár-rendszerről írál: akik nem voltak többre hivatottak, mint amit a rendszer megendegett, azok elégedettek voltak vele. Ezzel nem azt mondom, hogy én vagyok a szupermen, mert 50-nel is teljes biztonságban megyek ott, ahol 30-as tábla van, hanem azt mondom, hogy 100%-os biztonsággal tudom vállalni, hogy a természettől kapott reflexeimmel, az adott autó fékrendszerével _meg tudok állni_, minden olyan akadály előtt, ami a 30-ra vonatkoztatott féktávon belül jelentkezik (nem fékúton, hanem féktávon). Azt is mondják, hogy ne mászkáljunk a sínek között, mert tilos. Én mászkálok, különben nem tudnék jó képeket készíteni a kedvenc mozdonyaimról, ezzel együtt azt mondom: ha olyan életképtelen és ügyetlen vagyok, hogy eközben elüt a vonat, meg is fogom érdemelni. Ugyanígy vagyok az autózással is, cak ott az a különbség, hogy mást is megölhetek. Ezért mondom, hogy mindent megteszek azért, hogy másokat a legkevésbé se veszélyeztessek, de ezen belül jogot formálok arra, hogy rugalmasan alakíthassam a szabályokat. Öntörvényűség, tudom. Bár ez lenne a legnagyobb hibám.  "hajam szála égnek áll, amikor olvasom, hogy mennyivel mentél, de nem ez döbent le, hanem az az érvelés, hogy "mindig meg tudtam állni"" Na jó, délután, ha visszajöttem, ki fogom számolni, mennyivel volt hosszabb a fékutam a gyorshajtások miatt, csak most el kell szaladnom. Node ha már égnek állt a hajad: ültem 530d BMW-ben, amivel 220-szal mentünk nem túl jó minőségű vizes úton (nem én vezettem, én ezt nem vállaltam volna be, de kiszállni nem tudtam), a srác egyszer sem fogta két kézzel a kormányt, megmutatta, hogy ilyen körülmények között hogy tud megállni - nos, azt hittem, leszakad a vesém. Ettől függetlenül tény, hogy végződhetett volna sokkal csúnyábban a dolog, de mivel az autó nagyon biztosan feküdt az úton, sokkal kevésbé féltem abban 220-nál, mint az akkori Suzukinkban 110-nél. Ezzel pedig egy újabb érdekes adalékot szeretnék adni: amikor a sebességhatárokat megállapították, a legfejlettebb autó a Trabant volt 4 dobfékkel. Ma bármelyik autó negyedakkora úton megáll. Ezt miért nem veszik figyelembe? És fejlettebb országokban (figyelsz, Zsófi?  ) miért nincs sebességkorlátozás pl. az autópályákon?
|
|
| Előzmény: 65, benzol | |
| benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.09.16 11:39:00 (V) 65. |
| Hmm, hmm. A fizika, de még a sors sem nagyon ismer olyat, hogy valaki érti a szakot, vagy sem. Ezzel azt akarom mondani, hogy a lényeg itt nem az, hogy valamelyikünk ért hozzá, vagy sem, attól az még úgy van. Nem vagyunk dongók, vagy mi, akik ha ismernék a fizikát, nem tudnának repülni Két dolgot összemosol, és ez egyébként általánosan jellemző (nem Rád, hanem az ellenérvelőkre): Az egyik az indokolt és jogszabályban /1/1975. (II.1.) KPM-BM közös rendelet, fedőneve: KRESZ/ lefektetett, folyamatosan felülvizsgált, néha politikai okokból /népszerűséghajhászás/ módosított sebességhatárok rendszere, a másik pedig az ilyen-olyan okokból kitett és kint hagyott korlátozó táblák. Utóbbiak esetében sem vagyok mindig biztos, hogy teljesen indokolatlanok, de az sajnos igaz, hogy az útkezelők is tojnak rá (majd összeszedjük egy hét múlva, ha arra járunk), továbbá arra is van elég muníció, hogy belássuk, a rendőrség egy velejéig korrupt intézmény (ennek okait és a megoldásokat most ne elemezzük). Tehát, a sebességhatárokat nem kellene bántani. Azt rendesen el tudom képzelni, hogy korábbi sebsséghatárokhoz (pl. lakott eterületen 60) igazíthatták járművek nyomatékváltóinak az áttételeit, néha a jogszabályok képesek befolyásolni az autóipar irányait (lásd még súlyadó és az 1380 köbcentis dízelek jelenségét). Ez azonban nem ment fel az ilyen szabályok alól. Kellemetlen, elhiszem. Erga! Te egy értelmes pacák vagy. hajam szála égnek áll, amikor olvasom, hogy mennyivel mentél, de nem ez döbent le, hanem az az érvelés, hogy "mindig meg tudtam állni", meg hogy "a legkisebb problémát okozott volna a sebességtúllépés". Persze, hogy mindig meg tudtál állni... eddig. Itt vagy, élsz, eddig még nem történt semmi. Tudom, más hibájából is meg lehet halni az utakon, de saját hibából még könnyebben. És akkor most írhatnék neveket, akik nem számolhatnak már be ilyen pozitív "mérlegről". Semmiről sem, mert már nem élnek. Egyszer nem éltek túl egy apró hibát. És nem az a hiba önmagában, hogy gyorsan hajtasz. Viszont a váratlan helyzetekben csökkenti a korrigálás lehetőségét és súlyosbítja a bekövetkező baleset következményeit. Gondolj bele: Halálos balesetet csak egyszer szenvedhetsz életedben. |
|
| Előzmény: 63, erga | |
| erga | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.09.15 21:35:28 (Szo) 63. |
| Akkor tehát a Vendégkönyv 11671-esére válaszolva. Alapvetően egy dologban különbözik a nézőpontunk. Te közlekedésmérnök vagy, hozzáértő, és tudod, hogy a sebességhatárok nem véletlenül annyik, amennyik. Én meg nem vagyok az, nem értek hozzá, és lázadozom.  Ám azért: kis hazánk nagy részében mellettem áll a józan ész. Tegnap is mentünk Tinire Gödöllőre, ésbazz, olyan helyeken volt 30-as tábla, ahol úgy tudtam volna 100-zal menni, hogy két ujjal fogom a kormányt, és eközben biztosan meg tudok állni, ha bármi van. Nem azért, mert erga vagyok és görbítem a teret, hanem azért, mert jó az út, messze és széltében is elég messze belátható, és egyszerűen semmi nem indokolja a 30-at. Legfeljebb az, hogy ott jól lehet lézerezni. Tökéletesen elfogadom, hogy kell egy szabályrendszer, amit mindenkinek be kell tartania, aki másfél tonna vasat mozgat közúton. Azzal viszont nem értek egyet, hogy idióta szabályokat hoznak, melyek egyetlen célja, hogy minél több autóst lehessen megbüntetni. Tudom, hogy most én leszek a mumus, de régen, mikor még volt lehetőségem autóval hazajárni, akkor autópályán az autó végsebességével mentem (160), a sima 7-esen pedig 90 helyett 130-cal. Mindig meg tudtam állni, mindig tudtak aludni mellettem az utasaim (általában éjszaka mentem, sokszor Klub után), és a 40.000 km alatt egyszer sem volt olyan, hogy a legkisebb problémát okozott volna a sebességtúllépés. Más okozott már komoly gondot, de az nem ez volt. Én tehát csak annyit szeretnék: legyenek _valódi, értelmes_ sebességhatárok, melyekkel kényelmesen együtt lehet élni. Jó, ismerem én is az emberi jellemet: mindig a megengedetthez képest van a gyorshajtás - ebből a szempontból viszont akár jónak is mondható a jelenlegi rendszer, mert így 20-30%-osnál azért elég ritka a nagyobb túllépés. És ez helyes is. Csak akkor ne büntessenek meg, ha 90 helyett 97-tel haladok. Meg még egy érdekesség: az általam ismert (vezetett) autók egyikse sem szerette az 50-et és a 90-et. Annál inkább a 60-at és a 100-at. Ott már volt olyan fokozat, amiben használva az autót már nem is erőlködött és még nem is volt feljebb váltási kényszere az embernek. |
|
| << 1 >> |