No kérem szépen, most van végre időm írni, úgyhogy a tegnap este margójára:
először is egy állati jó buli volt. Másrészt: az előadások, fellépések színvonalából, a belőlük áradó lelkesedésből és adni akarásból szerintem világosan látszik, hogy akik tegnap este bármiféle produkcióval előálltak, igen komolyan tisztelték, szerették azt a személyt, akinek szánták azt – ami persze nem véletlen. Ez valahol természetes is, csak jó volt látni, hogy Tinibá elévülhetetlen érdemeinek egyik velejárója, ahogy tegnap felköszöntöttük Őt – egy olyan személyt, aki (saját elmondása szerint) „kenyere javát már megette”, legszebb dalait már kottára vetette, legszebb szövegeit már megírta. Általánosságban egy ilyesvalakiről azt is gondolhatnánk, a feledés homályába merül(t). De Tinibá nem, sőt. És pont erről a „sőt”-ről szólt a tegnap este: az, hogy ennyien és ilyen lelkesedéssel köszöntik kedvencüket, mindent elmond róla, és jelenkori értékéről is – nem csak a köszöntőkről. Tinibá még mindig tini, még ha már bá is.
Minden fellépés jó volt, hisz egyrészt kiváló zenészek, zenekarok, humoristák adták elő őket, másrészt pedig lelkesen, az ajándékozni akarás szándékával léptek a mikrofon mögé. De azért egy előadást mégis kiemelnék a sok nagyszerű közül: a Lányokét. A meglepetés ott kezdődött, hogy az egészről semmit sem tudtam  , de persze így volt a leghatásosabb. Aztán: a legnagyobb gratulációm azért jár, mert a lámpalázból (már ha volt egyáltalán), semmi sem látszott, nagyon lazán, ütősen, színvonalasan előadtátok a dolgot, a közönség már az első percben is többször hangosan nevetett; nagyon jó hangulatot tudtatok csinálni, mindenki Rátok figyelt, egyszóval: nagyon jó előadás volt, másfelől pedig azért jár gratuláció, mert ilyen rövid idő alatt tökéletesre szervesztétek a prodáksönt, hibátlanul előadtátok, megszerveztétek (valószínűleg sokszor el is próbáltátok), és legalább akkora jókedvet okoztatok a közönségnek, mint az ünnepeltnek.
És ez tényleg nem nyál akart lenni, egyszerűen nagyon tetszett az a fajta laza, de igényes humor és a gördülékeny, jól szervezett, szuper előadás. Egy hátulütője van csak a dolognak: mostantól jó, ha vigyáztok, mert ennyivel magasabban van a mérce. 
Végül, de messze nem utolsósorban köszi Indiánnak, Tibinek a nagyszerű szervezést, Oszinak a szokásos áldozatkész fotózást – és még valakinek valamit, amitől nagyon jól éreztem magam, de Ő úgyis tudja.
|
. Valami olyasmi volt kiírva, hogy túlhaladja a 300 másodpercet
(na, ezt jól megaszontam).