A néhány, régiek közül fellelhető "majom" egyike vagyok, talán egyetlen, aki balga módon próbálja megértetni magát. Most éppen a következővel:
Lerágott csont számomra az Ezek a fiatalok c. film, annyiszor láttam. Legelőször, amikor moziba került, aztán videón, DVD-n...többszázszor. Legutóbb, amikor a klubban voltam. Megnézhettem volna itthon is bármikor, mehettem volna később a vetítés után. De nem, látnom kellett, ott is, százakárhanyadszor. Minden egyes alkalommal ott érzem magam a fiatal "majmok" között, (hiszen ott voltam, ha nem is azon a filmen) akik áhítattal hallgatják őket. Ugye érted? A Körterem is ez nekem, nekünk, sokaknak, akik tizenévesen már odajártunk a huszonéves Illéséket látni, hallgatni. Persze ez mit sem változtat azon a tényen, hogy most ettől végleg el kell búcsúznunk, és helyette egy másik bázist találni.
|