Jujj, már igen utálni fogtok, hogy ennyit írok, de én is beszállok ezen fejtegetésbe! Jelbeszéddel mélységesen egyetértek abban, hogy ha van egy véleményünk, akkor az van és kész, és nem mondjuk azt, hogy attól még, amit mi nem szeretünk, az egyben rossz is!!! Ez a legfontosabb részlet! Másrészt... A metál zenével nem az a baj, hogy nincsenek a stílusnak nagyjai és profijai, hanem az, hogy ilyen erővel minden stílusnak vannak nagyjai olyan értelemben, amilyen értelemben egy stílusban nagynak lehet lenni... lásd egy Britney Spears a maga "műfajában" Istennőként tisztelt, mégse aláznám meg vele az ízlésem és pont "Szerencsém" volt egy heavy metált kedvelő párt talánom magam mellé kemény két évig, szóval (sajnos, vagy nem sajnos) bele láthattam az egésznek a lényegébe és a legnagyobb baj, hogy az ilyen zenéket hallagtó emberek 99%-a nem hajlandó más zenét meg sem hallgatni, nehogy szeretni! Hosszasan tudnám elemezgetni még az ehhez kapcsolódó megállapításaimat, de csak arra a részére térek ki, hogy olvasok egy "A rock története I" című 500 oldalas opuszt, amiben külön fejezet van szentelve annak, hogy a zenei önkifejezésnek volt egy "üvöltés" korszaka ugyebár, ami nem keverendő össze a mostani hörgős metál bandák értelmetlen üvöltözésével... de ez is csak az én véleményem... Én úgy vagyok a zenével, hogy rengeteg, de rengeteg mindent szeretek, sok sok kedvenc stíluson végigmentem már a buta popon keresztül egészen a keményebb rockig (bár sosem metál, az igaz!), és oda jutottam mára, hogy azok az igazán kedvenc és számomra hősként tisztelt zenéim, akikben valóban fel tudok fedezni valami olyan mondanivalót, tanulságot, értéket (urambocsá), amit úgy fejeznek ki, hogy azt csak többször meghallgatás után tudjam a helyére rakni... Olyan mint moziban a művészmozi, oda nem fáradtan ül be az ember, mert az veszett fejsze nyele... Ezért van az, hogy ha Zene JÁTÉKRÓL bezsélünk, akkor a Jazz a uralkodó és mégpedig azért, mert hipergyorsan gitározni bárki meg tud tanulni a gitárján x idő után, de jazz zenélni nem elég némi elméleti alapképzettség és technika... A metál zenében pedig azon kívül, hogy ők valószínűleg így tudjék kifejezni a dolgokat, akiről zenélnek, az az ő bajuk, eddig sajnos még nem találkoztam olyan metálbandával, aki ezt meg tudta volna valósítani, amikről beszéltem, súlyosnak max a zenei kifejezésmódjukat tartottam, de hatalmas mondanivalója és tanulsága egyiknek sem votl... (zárójelben jegyzem meg, hogy az igen sokra tartott Metallica Himnuszként tisztelt száma is, a Nothing Else Matter, nem más, mint egy igen igen hatásvadász popszám, ami nem állt jól nekik, cska azt hitték) Elnézést a kisregényért, nem megharagudni ám rám
|
