Az idézettel csak arra céloztam, hogy azt kellene végiggondolni (most nem nagyképűsködöm, hisz túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy tudjam a választ), hogy valóban léteznek-e azok a dolgok a Körteremmel kapcsolatban, amiket hiszünk, vagy csak a képzeletünkben vannak jelen.
Sokat gondolkodtam mostanában én is ezeken, és egyáltalán nem egyszerű a helyzet. Merthogy:
nézetem szerint a Körterem falai nem ittak be semmit. Mégpedig azért, mert egy téglafal nem tudja beinni a hangokat, ez egyszerű fizika. A lelkünk viszont beitta őket - ez meg egyszerű lélektan. Mindenkinek vannak a múltból nagyon kedves és meghatározó emlékei, és természetesen sokaknak ilyen az Illés együttes, szerintem azonban meggondolandó ezt tárgyakkal azonosítani, pl. egy kör alakú teremmel. Azt gondolom, hogy a körtermet Körteremmé nem Illésék tették, hanem mi magunk; a saját (kollektív) emlékeink azok, melyek azt a művházat igazi értékké avatták a szemünkben (bár én még fiatal csirke vagyok, úgyhogy talán nem is jogos a "mi").
Van pl. a Forma1, amihez egyáltalán nem értek, és az eszem megáll, amikor olyat hallok, hogy valaki hány milliót adott egy árverésen Senna egy sapkájért. Ugyanakkor nekem meg könnybe lábad a szemem, amikor megtudom, hogy egy újabb M62-es dízelmozdonyt selejteznek. Filléres emlékek ezek, kacatok, ócskaságok, melyek kizárólag bennünk, emlékeinkben léteznek, és félünk elengedni őket, mert elvesztésük rendszerint egy bizonytalanabb, sötétebb jövő felé vezető út egy további állomása.
Hogy mit lehet tenni? Ki kell tartani, mert ahogy Zé zseniális összegzése szólt: amibe az ember nem hal bele, az edzetté teszi.
Őrizni fogjuk a lángot.
|
