|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| hulio | Válasz erre (^) (>) (f) 2008.01.12 22:51:56 (Szo) 13004. |
Nem mindenki látott ennyire előre... '89 előtt szerintem nem sokan hitték, hogy az 50 év letelte előtt (Jalta) kivonulnak a szövetséges megszállók Európából. Ha Gorbi nem jelenti ki (Málta...?), hogy nem akadályozza meg a kiugrást, ma még csak a második szoclib kormányt fogyasztanánk. Mondok egy érdekeset. Tegnapelőtt délután a Slágerdáridóban aszongya a búgóhangú Csizi (egyébként szégyenszememre siófoki származású), hogy a nyolcvanas években az Edda egy tehetséges fiúcsapat(!) volt. Szerencse, hogy nem a hatvanas évekből választott. Valahogy hülyén hangzana, hogy a Metro vagy az Omega tehetséges fiúcsapat volt. Az Illést nem is merem példának hozni. Az, hogy "fiúcsapat", nálam egészen mást jelent, mint hogy rockbanda.  Egyébként látom, hogy sok mindenről lemaradtam, de hát a munka...  Üdv Mindenkinek!
|
|
| Előzmény: 13003, benzol | |
| benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2008.01.12 22:24:07 (Szo) 13003. |
| Én drága jó Nagyapámnál hallgattam sokat rádiót kicsi gyermekként is, az Öreg nagyon képben volt politikailag. Meghallgatta a Déli krónikát, majd talán 1-kor a BBC magyar nyelvű híreit, Moszkva magyar nyelvű adását nem tudom mikor, és persze az akkor még működő Szabad Európát. Aztán kombinált. Én innen tudom, hogy 89-re már rendesen szét volt esve az a világrendszer, aminek a Szovjetunió volt a "közepe". Sajnos, azt is tudni lehetett már akkor, csak nem hittük el, hogy ez a nagy változás, a "peresztrojka", meg a "glasznoszty", meg ami nagyjából 85-től kezdve kialakult, az is csak egy nagy színjáték volt. Azóta is csak egy piac vagyunk, gazdaságilag leigázott ország maradtunk, sőt, még a hitelezőink is ugyanazok. A nagy mutatvány az, hogy látszólag szabad itt mindenki, ezt sikeresen hitetik el, de valójában nem az. Igen, voltak felemelő pillanatok, az orosz rajongóknak biztosan ilyen lehetett Paul műsora, a lemeze, ezt ő maga (McCartney) bizonyosan komolyan is gondolta. De mégis... Na, lényeg az, hogy Nagyapó 82-ben mondott egy olyat, hogy ad még tíz évet a Szovjetuniónak. Elég jól tippelt... |
|
| Előzmény: 13002, Rock and Roll Rézi | |
| Rock and Roll Rézi | Válasz erre (^) (>) (f) 2008.01.12 21:51:41 (Szo) 13002. |
| Válaszom "Az Utolsó Európai" által feltett következő kérdésre: "Még egy kérdés motoszkál bennem, Rézi: emlékszel-e valamire a Szovjetunióról?" 1. számú élményem: 1989. január 26-án, szokásom szerint, tekergettem a világrádióm állomáskereső gombját. Ehhez tudni kell azt, hogy első angol vizsgámra készülvén kerestem minden lehetőséget, hogy hol hallhatok eredeti brit angolt. Akkoriban még nem volt ismert a műholdas tévézés, így maradt a rádió. Általában a BBC Word Service-t szoktam akkoriban hallgatni. Eleinte eléggé megrémültem, mert az egész minden, amiről ott szövegeltek teljesen összefolyt számomra, iszonyatosan gyors és követhetetlen volt, a hangminőség is erősen kifogásolható (időnként elmászott és sistergett, sípolt stb. és ilyenkor kézzel finoman állítgattam az állomáskeresőn). De szép lassan azért tisztultak a dolgok. Szóval '89. január 26-án, addigra már tisztán elkülönültek számomra a szavak és mondatok, arra kaptam fel a fejem, hogy perceken belül indul a BBC Russian Service-nek egy élő adása, egy betelefonálós műsor, amelyben Paul McCartney válaszol a Szovjetunióbeli rajongók kérdéseire. Nyomban bekészítettem egy üres kazit a felvevőbe (audióról van szó természetesen, CD akkoriban talán még ismeretlen fogalom volt nálunk). Előzményként, a fiatalabbak számára elmondanám, hogy Gorbacsov regnálása alatt történt mindez, és az ő nevéhez fűződik a peresztrojka meg hasonlók (szó szerint: átépítést jelent). Tehát kezdett lazulni a megingathatatlannak hitt Szovjetunió. Aztán mint tudjuk, ami nincs szorosan összenőve, vagyis erőszakkal van összetartva, az előbb utóbb szét is esik, ami '91-re aztán be is következett. (Ennek ellenére földrajzi területét tekintve még mindig a világ legnagyobb kiterjedésű országa Oroszország). Szóval kazi be, és indult a felvétel. A műsor egy interjúval kezdődött, amiben Paul elmondta: "I congratulate the BBC for taking this important initiative at this crucial time in East-West relationships". Szóval úgy látta a Nyugat, hogy eljött az ideje annak, hogy nyisson keleti irányba, mert ott most valami nagy változások kezdődtek. Paul elmondta, hogy az ő személyes gesztusa az orosz rajongók számára az, hogy kizárólag nekik kiadtak egy albumot "CHOBA B CCCP" (angol fordítása: "Again in the USSR"), melyben Paul kedvenc rock and roll dalai (az '50-es évekből) hallhatóak természetesen Paul és a zenekara előadásában. Aztán jöttek a betelefonálók kérdései Paul-hoz, amit azon nyomban fordítottak is angolra, persze azok az oroszok, akik tudtak angolul egyenesen közvetlenül tehették fel a kérdéseiket, óriási élmény volt ez az orosz Beatles rajongóknak, akik csak becsempészett nyugati lemezekhez tudtak hozzáférni. 35 millió ember tudta fogni ezt a műsort a Szu.-ban. Tehát először megjelent az album az orosz állami tulajdonú Melodia kiadásában, és ezt követte jan. 26-án a fenti műsor. Korábban Margaret Thatcher is üdvözölte a BBC Russian Service rádió adón az oroszokat, és őt követte a jan. 26-i műsorban Paul, aki az első rock sztár volt ebben a tekintetben. 2. sz. élményem: A lemez csak a Szovjetunióban jelent meg, és a Melodia és az EMI megállapodása alapján tiltva volt a lemez külföldre exportálása. De ez nem jelentett gondot, mivel sok külföldi vásárolt fel belőle nagy példányszámban, hogy aztán hazahozva borsos áron eladja azokat. Paul nemzetközi rajongói klubja (Wings Fun Club, melynek én is tagja voltam) az EMI engedélyével visszavásárolt egy korlátozott példányszámú lemez mennyiséget, és ebből szétküldött egy-egy példányt a világ minden táján lévő klub tagjaiknak, hogy ne kelljen nekik borsos árat fizetniük. Nekem is küldtek egy példányt postán. Ez lett az első és utolsó fekete bakelit lemezem  . Lemezjátszóm nem lévén, megkértem a szomszéd srácot (egyébiránt nagy Illés-rajongó), hogy másolja át nekem audió kazettára. A következő dalok találhatók ezen a rock and roll lemezen, melyen oroszul fonetikusan írták Paul nevét: Pol Makkartni-nak  . Side 1 Kansas City Twenty Flight Rock Lawdy, Miss Clawdy Bring it on home to me Lucille Don't get around much any more I'm gonna be a wheel some day Side 2 That's all right (mama) Summertime Ain't that a shame Crackin' up Just because Midnight special Mondanom sem kell, hogy ez a Number 1 kedvenc rock and roll albumom, és valahányszor borús a hangulatom elég ezt betenni, és máris "kisüt a nap" . Remélem egy kicsit azért élveztétek a beszámolómat. 
|
|
| Előzmény: 12989, Rock and Roll Rézi | |
| << 1 >> |