| Holnap csukott szemmel megyek majd be a munkahelyemre, nem akarom látni a buszon, HÉV-en, villamoson, trolin a sok bulvárlapot, ahogy megint nagybetűs szenzációt csinálnak szegény Antal Imre halálából. Emlékszem, annak idején én is nagyon vártam gyerekként a Szeszélyes évszakokat, az egy olyan műsor volt, amit gyerekek is nézhettek, aztán értettek belőle, amit értettek. Jópofa volt az a műsor, nem tudnak nyomába érni. Antal Imre pedig adott néhány komoly példát, pl. abból, hogyan kell újra kitalálni magad, amikor végképp nem csinálhatod azt, amit szeretsz és amire feltetted az életedet.
|
