Színváltás: |
|
Lilike | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.22 16:23:19 (Csü) 158. |
Biztosan kibírtad volna. Elvégre 10 évvel előtted is pont ugyanolyan gyerekek vonultak be a seregbe, mint Te. Nem? | |
Előzmény: 153, hulio |
hulio | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.22 16:13:59 (Csü) 153. |
Tudom, hát. Nem is "ellened" mondtam, hanem csak hozzád kapcsolódtam. Persze, hogy nehéz lenne. Sokan tényleg nem bírnák ki, gondolj csak a sorkötelesség megszűnése előtti sok-sok szolgálat alóli kibújásra, vagy a sok-sok öngyilkossági kísérletre a hadseregben. Ha ezeknek a gyerekeknek kellett volna hirtelen visszamenni 25-30 évet... Én sem bírtam volna ki pl. a sereget akár a tíz évvel korábbi időszakában. Egyébként is ilyen nincs. Mindenki csakis a maga korában élhet, felesleges saccolgatni, hogy mihez kezdene mobiltelefon nélkül. Az értékvesztés nagyon fájdalmas. Hatalmas tömegek élnek bele a világba, legfeljebb az anyagi sikerek iránti vágyak tüzében. Akiknek meg még ez sincs... És az, hogy micsoda értéknek voltunk és vagyunk MI a birtokosai, az általatok vált nyilvánvalóvá. Nekem legalábbis. Nem ragozom tovább. |
|
Előzmény: 147, Lilike |
Lilike | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.22 15:55:03 (Csü) 147. |
Tudod, hogy nem Rád gondoltam. És persze, hogy nem voltak hősök (a klasszikus értelemben), csak szeretnek a Ti korosztályatokból sokan azzal kérkedni, hogy hát, milyen jó nekünk, fiataloknak, mert mi nem is tudhatjuk, hogy nektek akkor mennyire rossz volt, és hát mi biztos ki sem bírnánk már, ami ti átéltetek, holot.... Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy komoly értékvesztés van mai világunkban, hogy minden viszonylagos. Van egy keleti közmondás, miszerint, ha igazán rosszat akarsz kívánni egy embertársadnak, kívánd azt, hogy olyan korban éljen, amikor a régi értékek már nem léteznek, az újak pedig még nem alakultak ki. Mintha most ez az állapot lenne... |
|
Előzmény: 145, hulio |
<< 1 >> |
|