Egyetértek Márai Sándor zenéről vallott nézeteivell:
"A zenéről: Tolsztojnak igaza volt, a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk - olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene támadás. Az ember, aki életét a megismerésre, a fegyelemre és a valóságra tette föl, védekezzen a zene ellen, fogja be fülét. Zene nélkül sokkal szegényebb az élet. De emberibb, keményebb, szomorúbb és értelmesebb."
Ezért én sokkal többre becsülöm a tudósokat, akik egész életüket annak áldozzák, hogy tökéletesítsék magukat egy szakterületen, hogy aztán előálljanak a különféle találmányaikkal, amelyekben az ő kreativitásuk nyilvánul meg, és amellyel megajándékozzák az egész emberiséget.
Az is meglehet, hogy ez már a bölcsesség első jele, hogy fokozatosan kezd háttérbe kerülni nálam a zene.
|