Van úgy, hogy az ember többet mond a hallgatásával, mint ha megszólal. De mégis...
Nemrég arról beszéltem itt a fórumon, hogy mit hozott az elmúlt év a számomra. És ami a legfontosabb volt az egészben, hogy olyanokkal nézünk egymás szemébe barátként, akik egy éve azt sem tudtuk egymásról, hogy a másik egyáltalán a világon van.
Egy BARÁTOT veszítettünk el, és ez rettenetes...
A könnyeinkből építkező patak halk csobogása kíséri ezután Józsit, és emlékeztet bennünket minden pillanatban a jelentéktelen mulandóságára, és az igazi értékek öröklétére.
(nem tudok pofit választani...)
|
