Színváltás: |
|
ummagumma | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.02.25 00:05:49 (Szo) 419. |
Most volt egy kis időm - végigolvastam a fórumot. Messidor felvetette levente színpadi műveit. És olvastam a hozzászólásokat is. Azt hiszem a fórum kereteit túllépné, ha részletesen elemezném a műveket (talán majd egyszer a honlapon) de pár alapgondolat. Az első mű nem az István volt hanem a Kőműves Kelemen. (sőt valójában az Emberi Jogok Oratóriuma) Azt hiszem az István sikerének okát és körülményeit a többség jól látja. Én csak annyit tennék hozzá, hogy messze az a legpopulárisabb mű. Ez a gyakorlatban azt teszi, hogy a legkevesebb műveltséggel, hallással, szellemi- és időbefektetéssel lehet eljutni arra a szintre, hogy élvezhető legyen. És pont itt érzem a gátat. Ahogy például Frank Zappa rajongóinak túlnyomó része maga is zenész. Sokaknak nehéz felfogni aggyal vagy füllel, hogy milyen magasságokba emelkedett Levente. Úgy is mint zeneszerző, és úgy is mint hangszerelő. A magam részéről az István mellett nagyon szeretem és az Istvánnal egyenrangúnak tartom a Fehér Annát. Zenében, szövegben zseniális. Számomra Tini utolsó igazi remekműve... Nagyon jó a Kőműves Kelemen és a Veled Uram. A magam részéről ritkábban hallgatom a hangulat miatt. De ezeket a tragédiákat mégsem lehet dajdaj hangulattal ellőni. Adja magát a téma, és Levente szenzációsan oldotta meg. Nagyon kedves nekem, az Elég volt! Wass Albert amúgy is a szívemhez szól ezekkel a szavakkal. És a zene, meg Levi hangja akkorát dob rajta, hogy sokszor csak ezért a dalért rakom be az István DVD-t. Az igazi etalon az Atilla. Olyan mélységben van átkomponálva, és olyan okos a hagszerelése, hogy nem csoda, ha a közönség egyszerűen nem tudja követni. Csúnya dolog, de igaz: se hallás, se agy nincs meg az átlagemberben ehhez a műhöz. Ezt annak ellenére mondom, hogy a mű tematikája és történelem-felfogása nem feltétlen egyezik mindenhol az ízlésemmel. De zeneileg az egyik legnagyobb magyar mű. |
<< 1 >> |
|