URAK, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!
Nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!
Belerángattatok ebbe a játékba. Én engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kissebségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást nyelvem s fajtám miatt, üldöztetést. Játszottam katonásdit és fölszabadulást. Játszottam kétségbeesést, fejvesztett menekülést. Játszottam elveszett otthont és elveszett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot. Játszottam hontalan bujdosást, magányos kóborló farkassorsot az emberi rengetegben...
Urak, nekem elég volt! Én nem játszom tovább. Adjátok vissza a hegyeimet!
Ne mondjátok, hogy van aki többet vesztett. Senki sem vesztett annyit, mint én ebben a játékban amit játszanom kellet, mert így írtátok meg számomra a szerepet. Ennek a szerepnek a megírásában nincsen közöttetek bűnösebb és bűntelenebb. Ezért a rettenetes játékért mind, együtt vagytok felelősek. Valamennyien, kik a világ dolgait intézitek, adjátok vissza a hegyeimet!
Urak, én alázatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok s hatalmasok. Hogy kisujjatok mozdulatára cserélnek gazdát országok. De hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott. Ezt csak akkor hihetem el, ha a rontást eltörlitek és vissza adjátok a hegyeimet!
ELÉG VOLT!!!
|