|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Csaba | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.06 16:15:19 (K) 7938. |
| Szia Zé! Azon csodálkozom, hogy áprilisban még kaptál jegyet a májusi koncertre. Én nem bíztam a véletlenre: '95 Karácsonyán Jézuska egyik ajándéka ez volt (magamtól) magamnak. |
|
| Előzmény: 7919, Zé | |
| Lilike | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.06 13:38:48 (K) 7921. |
| Nekem a Szigethez kapcsolódnak felülmúlhatatlan élményeim. Életem első és hát...utolsó Illés koncertje volt, én és a húgom voltunk az elsők, akiket ráengedtek a frissen lerakott lapokra a Nagyszínpad előtt. Utána az első sor közepéről semmivel nem tudtak volna kirobbantani bennünket. De az igazi, és életemet meghatározó pár óra csak a koncert után következett... |
|
| Előzmény: 7919, Zé | |
| Zé | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.06 13:33:38 (K) 7919. |
| Kedves Hulio ! Nagy érdeklődéssel és örömmel olvastam el 2x is az írásod. Hasonló élményem volt '96-ban: áprilisban is már nehéz volt jegyet szerezni a 2.(május 17.) koncertre,ami az első volt életemben. Már jóval korábban leültünk a színpad elé(majdnem),nemsokára rengetegen lettünk. Elkezdődött. Felejthetetlen volt az a hangulat,a szeretet,a pozitív erő ami áradt felénk  Azóta is bennem él és soha nem halványul az emlék. Csak sajnálom azokat  ,akik az esélyt se adták/adják meg hogy utazzanak Illés szekerén.Örülök hogy hasonló élményeket kapok a klubban és Köztetek lehetek 
|
|
| Előzmény: 7904, hulio | |
| hulio | Válasz erre (^) (>) (f) 2007.02.06 10:50:06 (K) 7904. |
| Kedves Zé! Azt írod, hogy "Pótolhatatlan,hogy akkor nem lehettem ott azokon a koncerteken(még nem is éltem)". Nekem már akkor fájt a szívem. Aztán az idő, ahogy mondják, meggyógyított. De most megint felfokozott idegállapotba kerültem, és átérzem a hangulatodat. Sőt, most egy kissé hibáztatom is magamat, hogy nem tudatosan éltem meg a "realtime" adta lehetőségeket. És ezt már Gábrosznak is mesélem. Igaz, hogy amikor a "Halló, itt Balaton"-nal Siófokon is rendszeresen megjelentek, én igyekeztem ott lenni az előadásokon, de többször is volt, hogy csak a Szabadtéri Színpad kerítése mellett ácsorogva hallgattam végig a műsorukat, mert nem tudtam elég korán beállni a pénztárhoz. A jegyek az árusítás első napján már elfogytak. Első napján   Sokan ott töltötték az éjszakát kempingszékeken. Én 6-kor álltam be a sorba, de akkor már több százan voltak előttem. A pénztár 10-kor nyitott. Végigálltam a sort, de nekem meg még százaknak már nem jutott jegy. A fél nézőtérre már félre voltak téve a jegyek az ismerősöknek, akiknek pedig sikerült, tízesesével vették. Amikor bejutottam, úgy "szerezték" nekem a jegyet. Ha az Illés játszott, a Szabadtéri körül a park is félig tele volt. A rendőrök felállították a szegélyköveken kuporgó gyerekeket, leparancsolták a környező fákról a leskelődőket, volt, akit még meg is suhintottak a gumibotjukkal, miközben kötelességtudattól duzzadó önérzettel sétálgattak közöttünk. És közben betöltötte a teret az Eljöttél... Arra konkrétan emlékszem, hogy ezt a számot a kerítésen kívül hallottam először élőben.Én nem jutottam a fiúk közelébe, de sokszor megálltam nézelődni annál a háznál, ahol a szállásuk volt. Belenyugodtam, megelégedtem azzal, hogy egyáltalán láttam őket élő mivoltukban, mert a zenéjüket így is teljesen a magaménak érezhettem, hiszen nekem énekeltek...   Ahol már aztán OTT KELLETT LENNEM: '90.-Népstadion, '92.-FMH (Illés Karácsony), '96.-BS, '2001.-Népstadion (Szuperkoncert), 2005.-Sziget. Most, hogy másfél éve két tündér oldalvizén beeveztem az újjáéledt klubba, úgy érzem, hogy végül mindenért kárpótol a sors, még akkor is, ha egy nagy adag fájdalommal is jár. Ami Lajossal kapcsolatban vigaszt(?) jelent, hogy megadatott a személyes találkozás, az nagyon hiányzik Zoli esetében. Ez egy önző dolog, tudom, de az ember már csak olyan, hogy a szíve szentélyében őrzöttekről minél többet szeretne eltárolni. És most nem igazán a konkrét, lexikális ismeretekre gondolok, hanem a lelkületükre, mozdulataikra, mosolyukra, a figyelő vagy éppen elkalandozó tekintetükre, kézfogásukra, a hangjukra, amikor üdvözölnek bennünket, meg amikor elköszönnek, amikor felnevetnek beszélgetés közben. A való lényükre, amikor megérzik a személyes szeretetet, amely a tőlük kapott ajándék, a sok-sok öröm meghálálásának bátortalan kísérlete. Köszönöm Nektek, cluBOSCHoknak, hogy ha kissé megkésve is, de megismerhettem azt a világot, ahova egykor vágytam! Szép napot kívánok Mindenkinek! |
|
| Előzmény: 7838, Zé | |
| << 1 >> |