A következő humorfejezet egy mese. 
Petike csokija
~~~~~~~~~~~~~~
(Írta Laár András meséje)
Egy órával azelõtt, hogy a postás bácsi beleesett a betonkeverõ gépbe, Peti otthon volt és szorgalmasan írta a számtanleckét. A házban munkások dolgoztak: vakolták a házat, és szép új, vidám színekkel festették be a falakat. Kinn sütött a délutáni nap és bearanyozta a körfolyosó míves kovácsoltvas korlátját. Peti egyik példát oldotta meg a másik után, miközben a szomszéd szobában nagyanyó és nagyapó a rádiót hallgatták. Az egyik igen nehéz feladat megoldása után Peti lerakta a kezébõl a tollat. Hátradõlt a székében, és ezt gondolta: "Úgy bekapnék egy szelet Milka csokit, csak hát benn van nagyanyóéknál, a szekrényben. Nem baj, kérek nagyanyótól." Fel is állt és átment a másik szobába. "Nagymama szólt Peti, kérek szépen egy kis Milka csokit!" Nagyanyó nagyon megmérgesedett. Felkapta a fotel mellõl a fejszét és
tehetetlen dühében egy csapással levágta nagyapó egyik lábát. Felhorkant erre nagyapó es így kiáltott: "Na, megállj, vén boszorka, most betelt a pohár! Most az egyszer megkeserülöd!" Felpattant a fotelból es féllábon ugrálva elkezdte üldozni nagyanyót. Nagyanyó visítozva a konyhába menekült. Vesztére, mert nagyapó utánavetette magát. Õ is benyomult a konyába, belülrõl bezárta az ajtót és felkapta a sósavas kondért. Nagyanyó félelmében veszettül rángatta a bezárt ajtót, de hiába. Nagyapó leöntötte õt maró sósavval, csak úgy sercegett a nagyanyó bõre! Nagyanyó utolsó eréjevel még feltépte a konyhaajtót és kitántorgott a körfolyosóra. Nagyapó kezébõl eközben kihullott a sósavas kondér, összeesett és csendben elvérzett. Ekkor ért haza munkábol a szomszéd, aki a körfolyosón meglátta a felismerhetetlenségig szétmart nagyanyót, és annyira megijedt, hogy eszelõs rémületében zsebkésével hasbaszúrta elébe sietõ feleségét. A szegény asszony hétrét görnyedve, öklendezve keringett a lakásban, miközben lassan távozott belõle az élet. A férfi, mikor kijózandova ráébredt, mit is tett, gyorsan felakasztotta magát, és meghalt. Felesége utolsókat rúgva ráesett a kutyára és kilehelte a lelkét. A kutya ettõl az ütéstõl annyira megvadult, hogy vérben forgó szemekkel kivágtatott a lakásból és hörögve ugatott. Épp a körfolyosó ellenkezõ oldalán kevergette a vakolatot a kõmûvessegéd egy vödörben, miközben a kõmûvesmester egy létra tetején állva, vakolókanállal a kezében csuszmutolta a házat. A kutya vágtatva nekirontott a szegény kõmûvessegédnek és egy harapással feltépte a torkát. A segéd estében kirántotta a létrát a mester alól, aki nagy ívben zuhanva átesett a
korláton, és a földszinti betonudvarra zuhant. Vállára esett. A vállcsontja egy reccsenéssel eltört, majd a borotvaéles csontél átszúrta felpuffadt szívét. Egyet se hördült, vége volt. Eközben a kutya fejére ráesett a létra tetejérõl a malterosvödör, így szegény állat kínlódva belefulladt a malterba. Még annyi ereje azért maradt, hogy a lépcsõházba vánszorogjon és ott elheverjen a körfolyosó üvegajtaja elõtt. Egy vendég érkezett kisvártatva a házba és felcaplatott a lépcsõn. Épp az elsõ emeleti körfolyosóra igyekezett, de amikor kilépett volna az ajtón, megbotlott a kutyatetemben. Ahogy elvesztette az egyensulyát, kapkodva nekiesett az üvegajtónak, amely betört. Ettõl aztán szerencsétlen ember alól kiszaladt mindkét lába, és ügyetlenül az élesen meredezõ üvegdarabok közé csúszott. Egy különösen rosszindulatú üveglap egy nyeséssel levágta a fejét. Ki is folyt mind a vére a lépcsõházba. A gazdájától megszabadított fej pedig kigurult a körfolyosóra és nyakcsontján megült az egyik fal mellett. Pont úgy nézett ki, mintha egy halott a földszintrõl kíváncsian atütötte volna fejét a betonon és most fennakadt szemekkel nézegetne szerteszét. Pár perc múlva kijött a forduló melletti lakásból egy asszony szatyorral a kezében, hogy vásárolni megy. Hirtelen megpillantotta a heverõ hullafejet. Ettõl úgy megrémült, hogy velõtrázó sikoltozásba kezdett és szélvészként rohant körbekörbe a körfolyosón. A sikoltozásra kijött a lakásból egy másik asszony, hogy megtudja, mi a helyzet. Csakhogy baj történt. A száguldó nõ oly nagy sebességgel rohant neki a szomszédasszonyának, hogy fejük egy nagy csattanós reccsenéssel összeütõdött, és mindkettejük agyveleje kiloccsant a kövezetre.
Peti mindeközben megtalálta a Milka csokit a szekrényben. Letört belõle egy kis darabot, bekapta, majd visszament a leckéjéhez. Hamarosan befejezte a számtant, és a nyelvtant kezdte írni. Ekkor ért a házba a postás bácsi, aki az elsõ emeleti körfolyosón megcsúszott a kilocsant síkos agyvelõmaradványokon, és beleesett a kõmuvesek még mindig mûködõ betonkeverõ gépébe. A keverõben körbe körbe forgó keverõlapok miszlikbe aprították, csak úgy recsegett ropogott szilánkokra törött csontja. Attól kezdve nem állt már szóba vele senki. Itt a mese vége, fuss el véle!
|
