Korrekt, túlzásoktól és pontatlanságoktól mentes, szakmailag is megalapozott vélemény. És nem mellesleg: ültem már olyasvalaki mellett, aki gyorsabban hajtott, mint ami szerintem biztonságos volt. Nagyon rossz érzés volt, mondhatnám, két kezemen meg tudnám számolni, hányszor éreztem magam olyan rosszul életemben. Én is jól tudom tehát, hogy vannak dolgok, amelyekkel nem szabad játszani. Azonban tágítva egy kicsit jelen beszélgetés kereteit: itt most valami olyasmiről van szó, hogy van egy társadalom, amelynek vannak tagjai, és az állam, mint őket valamennyire felügyelő valami, szabályokat hoz annak érdekében, hogy ezek az egyének ne veszélyeztessék egymást. Megmondja, hol mennyivel autózhatunk, megmondja, ki tarthat fegyvert, megmondja, ki kaphat jogosítvány és ki lehet gombaszakértő. Ez mind teljesen rendben van. Most viszont visszautalnék arra, amit egyszer a Kádár-rendszerről írál: akik nem voltak többre hivatottak, mint amit a rendszer megendegett, azok elégedettek voltak vele. Ezzel nem azt mondom, hogy én vagyok a szupermen, mert 50-nel is teljes biztonságban megyek ott, ahol 30-as tábla van, hanem azt mondom, hogy 100%-os biztonsággal tudom vállalni, hogy a természettől kapott reflexeimmel, az adott autó fékrendszerével _meg tudok állni_, minden olyan akadály előtt, ami a 30-ra vonatkoztatott féktávon belül jelentkezik (nem fékúton, hanem féktávon). Azt is mondják, hogy ne mászkáljunk a sínek között, mert tilos. Én mászkálok, különben nem tudnék jó képeket készíteni a kedvenc mozdonyaimról, ezzel együtt azt mondom: ha olyan életképtelen és ügyetlen vagyok, hogy eközben elüt a vonat, meg is fogom érdemelni. Ugyanígy vagyok az autózással is, cak ott az a különbség, hogy mást is megölhetek. Ezért mondom, hogy mindent megteszek azért, hogy másokat a legkevésbé se veszélyeztessek, de ezen belül jogot formálok arra, hogy rugalmasan alakíthassam a szabályokat. Öntörvényűség, tudom. Bár ez lenne a legnagyobb hibám. 
"hajam szála égnek áll, amikor olvasom, hogy mennyivel mentél, de nem ez döbent le, hanem az az érvelés, hogy "mindig meg tudtam állni""
Na jó, délután, ha visszajöttem, ki fogom számolni, mennyivel volt hosszabb a fékutam a gyorshajtások miatt, csak most el kell szaladnom. Node ha már égnek állt a hajad: ültem 530d BMW-ben, amivel 220-szal mentünk nem túl jó minőségű vizes úton (nem én vezettem, én ezt nem vállaltam volna be, de kiszállni nem tudtam), a srác egyszer sem fogta két kézzel a kormányt, megmutatta, hogy ilyen körülmények között hogy tud megállni - nos, azt hittem, leszakad a vesém. Ettől függetlenül tény, hogy végződhetett volna sokkal csúnyábban a dolog, de mivel az autó nagyon biztosan feküdt az úton, sokkal kevésbé féltem abban 220-nál, mint az akkori Suzukinkban 110-nél. Ezzel pedig egy újabb érdekes adalékot szeretnék adni: amikor a sebességhatárokat megállapították, a legfejlettebb autó a Trabant volt 4 dobfékkel. Ma bármelyik autó negyedakkora úton megáll. Ezt miért nem veszik figyelembe? És fejlettebb országokban (figyelsz, Zsófi?  ) miért nincs sebességkorlátozás pl. az autópályákon?
|
