Gyerekek, hát lebontottuk nagyjából a Koncz-kiállítást, nehéz volt nekikezdeni. Azért még körbefotózgattam utóljára, mielőtt az első képet leemeltem a falról. Gabi beszélt Zsuzsával, nagyon köszönte még egyszer és nagyon-nagyon örült neki. Már ezért megérte, meg hogy azért meglepően sokan látták. A Vendégkönyvben sok kedves beírás van, még fiatalok is írtak be, akik imádják, a "generációsok" közül nagyjából mindenki azt írja, hogy több évtizede kitartóan szereti Zsuzsa dalait, sőt a család is, gyerekek, unokák, van aki beírta, hogy ő is mindent eltesz és időnként előveszi a régi cikkeket, képeket és nézegeti, meg volt aki másfél órát időzgetett el ott és ezt beírta, meg hogy mennyire hatott rájuk ez a sok régi kép és lemezborító így együtt, meg hogy mennyire hálásak Zsuzsának az örökbecsű dalokért, művészetéért és szeretnivaló személyiségéért. Vidékről és még Kanadából is jött látogató. Többen köszönték a szervezőknek is, szóval érzelmeket váltott ki a látvány, még ha a körülmények folytán nem is volt ez tökéletes és hiánytalan, de a hangulata, az összbenyomás remekül sikerült.
Egy kis üröm az örömben, hogy Gabi egy tablójából, amelyen főleg régi "trafik"-fotók voltak, valaki oldalt kifeszítve a fakeretet benyúlt és kiemelt egy ilyen kis archív fotót (Zsuzsa egy könyvespolc és a Szerelem borítója előtt áll fekete blúzban a 70-es évek elején), ez eltűnt, tuti, hogy lenyúlták. Hát szemét egy dolog, végül is még azt is megkérhette volna, hogy szkenneljük be neki vagy másoljuk le, manapság ez nem akkora gond, nem érti az ember, hogy lehet ilyesmire vetemedni.
De ennyi az összes veszteség, na meg némi minőségi amortizálódás, amit én gyengén tolerálok, de legalább a kép megvan.
Összességében én csak azt mondhatom, isteni, hogy ez megvalósult és köszönet mindannyiotoknak, akik vállaltátok és segítettetek.
|