Én meg körülbelül fél órával ezelőtt fejeztem be a bakelit hallgatást, mondanom sem kell, oltári nagy buli volt a szobában. De nem volt teljes, mert hiányzott a klubbos társaság és az az öt csodálatos Ember.
Szóval Lilikém, nagyon jólesett olvasni a soraidat. És milyen igazad van. Bízom benne, hogy egyszer a Fiúk is elolvassák, érdemes. És abban még jobban bízom, hogy ők Öten érzik a feléjük áradó szeretetet , tiszteletet, megbecsülést... Mikor lenne alkalmam elmondani Nekik ezeket az érzéseket, amiket legeslegbelülről érzek, akkor sosem tudom, mert lányos zavaromban nem merek megszólalni. Ezért a legszívesebben csak odamennék Mindegyikőjükhöz és jó erősen megölelném Őket... Ebben benne lenne minden, amit szavakba nem tudok önteni.
"...így lettünk egymásnak... általuk, miattuk itt őszinte barátságok és ki tudja mik kötődtek, meghatározó emberi kapcsolatok alakultak ki. Hogy nem egy ember nyúlt miattuk hangszerhez, nem egy embernek formálták, alakították akarva-akaratlanul a gondolkodását, jellemét. A legjobb irányba."
Igen kérem, ahogy Lilike is írta, erről van szó.
Én nem is szeretnék egyelőre többet írni, hiszen itt mindegyikőnknek ugyanazt és ugyanannyit jelent az Illés zenekar. Csak még egy mondat: Életem leggyönyörűbb és legmeghatározóbb napja 2005. augusztus 9. volt. Találkoztam az Illéssel és csatlakoztam a szekérhez.
Na mostmár tényleg nem írok többet, csak úgy éreztem, hogy ezeket nekem is meg kell osztanom Veletek. Hiszen a "szó elszáll, az írás megmarad..."
Puszi Mindenkinek
|