Én azt gondolom, nem azon múlik ez, hogy ezek a "megasztárocskák" * mennyit járnak énektanárhoz, vagy mennyit nem. Alapvetően nem ez a lényeg. Ott van pl. egy Demjén Ferenc, aki nem járt énektanárhoz. Egyszer elment egyhez, aki azt mondta neki, hogy nincs mit alakítani a hangján. Ő így született. És vannak szép számmal olyanok, akik hiába járnának énektanárhoz életük végéig, akkor sem lenne belőlük jó énekes.
De ha már itt tartunk: Engem sokkal jobban zavar az a trend, hogy már a rockzenét is "árenbísen" (r&b, semmi köze a rhythm & blues-hoz, trendi feka nyivákolásról van szó) próbálják énekelni, ami főleg abban jelentkezik, hogy agyondíszítik a dallamot, amire így már alig lehet ráismerni. Néhány "társulatos" versenyzőnél is megvan ez a hajlam, sajnos. Ez -szerintem- intelligencia kérdése, hozzáállásé, amennyiben képes valaki tisztelettel közelíteni egy műhöz, vagy sem.
*: Ez a Társulat, épp a záró gondolatom kapcsán gondolom, hogy azért messze van békasegge alá mászásban a megasztártól. Ott az exhibicionizmus kellett, hogy tomboljon, egy nagy vegyessalátát kellett hétről hétre előadni, ha illett az illetőhöz, ha nem. A produkció, mint színvonal tárgya, másodlagos, vagy még hátrébbvaló volt. A Társulat hordoz magában megasztáros elemeket, valóban, de itt sokkal konkrétabb az ügy, itt -még ha hajlama lenne is rá- nem lehet csak az egoval előretörni, és adott a mű is, amiben el kell tudni helyezni magát a versenyzőnek. Ha ez nem sikerült valamelyiknek, hamar kivágták.
|