CSAK CSENDBEN, ÉS SEMMKIÉPPEN SEM A VITA KEDVÉÉRT: ÉN ÉPPENHOGY ÚGY ÉRZEM, HOGY NEM VOL/TUNK/TAK HŐSÖK. AMIKOR A PARASZT LÓVAL SZÁNTOTT, MERT MÉG GONDOLATBAN SEM LÉTEZETT A TRAKTOR, ESZÉBE SEM JUTOTT, HOGY Ő MICSODA HŐSIESEN ÁLL HELYT. AZ IS HÜLYESÉG A RÉSZEMRŐL, HOGY AZON SOPÁNKODOM, HOGY MIÉRT IS NEM FIGYELTEM ODA JOBBAN A VILÁGRA MAGAM KÖRÜL. A MOSTANI SZEMEMMEL ÉS ESZEMMEL AKKOR NEM RENDELKEZTEM, ÉS AZT HISZEM, BÖLCSEBBEN TESZEM, HA NEM TŰNÖK MOST VISSZAFELE OKOSNAK, HANEM INKÁBB SZEMBENÉZEK AZZAL, AMIT ÉS AHOGY AKKOR ÉREZTEM, ÉS NEM IS ÉN VONOM LE BELŐLE A KONZEKVENCIÁT, HANEM EZT RÁBÍZOM AZ UTÓKORRA, PL. MÁR AKÁR A MAI FIATALOKRA. (szeretlek Benneteket. De tényleg!)
|