Sziasztok! Én is csatlakozom. Először is, csak hogy el tudjátok képzelni a légkört, most épp Jerry Lee Lewis üvölt a DVDlejátszóból. 
Szóval Csesznek. Hát! Ez akkora élmény volt, hogy én nem is tudom. Hát én sírtam. Mióta ismerem az Istvánt, azóta volt hőn áhított vágyam, hogy a Varga-Vikidál álompárossal nézhesssem meg....
Közel hatezer ember, szalmabálákon ülve, háttérben a kivilágított kőbánya, jobb oldalt a szintén kivilágított vár, felettünk a kristálytiszta csillagos ég. Előttünk meg az István, a király Varga Miklóssal és Vikidál Gyulával...jaaaaj...........
Na, még nekem is nagyon friss az élmény, még nem állt össze. De nagyon-nagyon klassz volt, külön köszönet érte a Mandala Dalszínháznak. Én kiemelném még a rendezést, a dramaturgot, ami nekem marhára tetszett, tökéletesen kifejező volt.
A gyönyörű Himnusz-éneklés. Nagyon nagy siker volt az előadás, utána pedig máég egy kisebb csoprtttal a Székely Himnuszt is elénekeltük...
Na, szóval a tüzijáték alatt én sírtam. És Vica is.
De ezek a Vikidálék.....
|
