A Lineker-mondás, mint minden mondás, sarkított és túlzó, annyi azonban igaz belőle, hogy a németek mindig esélyesek. Ott voltak 2002-ben is a döntőben, 2006-ban a legjobb négyben, valahogy sose meri senki a tornák előtt azt mondani, hogy esélytelenek. És tán még az is zavar, hogy nem látok tőlük szemet gyönyörködtető dolgokat, inkább amolyan svábos célszerű focit, ami a hozzám hasonló laikusok előtt nem tárja föl 100% ban a szépségeit. Ellentétben pl. a holland, spanyol, portugál, orosz focival, amiket ezért szeretek.
S hogy milyen hülyeségeken múlnak a dolgok: én azért szeretem az argentinokat, mert kis srác koromban, mikor először láttam őket 78-ban, szép csíkos mezük volt... Ez nekem annyira tetszett - senki más válogatott nem játszott csíkosban -, hogy azóta is örömmel nézem a játékukat, ami egyébként nem szokott csalódást keltő lenni, amíg össze nem akadnak Brazíliával, ami aztán újabb ok a brazilutálatra... Irracionális dolgok ezek nálam.
|