Próbálom tiszteletben tartani mindenki szubjektív véleményét (azaz személyes érzéseit), viszont én mindenképp azon a véleményen vagyok, hogy van a daloknak egy általános értékük. Tehát egy nagyon jó dal az akkor és annak is nagyon jó, akinek semmi külön ilyen élménye nem fűződik hozzá. Meghallgatja több évtized távlatából és azt mondja, hogy "hú a jó mindenségit, de kassa ez a nóta". Mondom, nekem is vannak olyan dalok, amikről beugrik egy régi házibuli, ahogy végignéztem, hogy lenyúlják előlem a lányt (), stb.
Amúgy meg nem bírom ki, hogy ne élezzem a nyelvemet ezen a zsötem dalon, annyira kétoldali lábrázásom van tőle, ha meghallom. Ugyanígy a tövigbenyeltedkatonamesszevagyabigédtől témájúakon. "Nehéz a dolga..." ez még ráadásul egy Status Quo dal "utánérzése", ráadásul ők is úgy szerezték valahonnan... hányattatott sorsú nóta. Szóval, én azt gondolom, hogy több generációra kihúzva, kicsit kívülről nézve van létjogosultsága az összehasonlításoknak.
|