Én egy Weltaflex nevű tükörreflexes (!) géppel kezdtem a "pályafutásomat", 6x6cm-es képeket készített. Drága jó anyai nagyapám tanított meg a fotózás rejtelmeire, sok könyve is volt. Ő maga keskenyfilmezett is, normál, majd super 8-as filmre (még régebben 16mm-es filmre, sőt, 9 mm-esre is, ennél, középen volt a perforáció). Na, szóval ez a Weltaflex volt olyan, hogy felülről kellett belenézni, és a valós képet láthattad benne (tükörreflex, ugyebár), szóval azzal szép éles képeket tudtam készíteni. Két objektívvel rendelkezett, ezzel asszem a zoom-ot lehetett "kiváltani". Nagyon szerettem azt a gépet, valahol meg is van még, csak rossz. Egyszer biztosan megcsináltatom majd.
Aztán kaptam egy Beirette VSN nevű NDK-s kisgépet, természetesen minden manuális volt rajta, nagyon szép képeket tudtam vele készíteni, akkoriban még sokat jártam a Bükkben, szóval téma is volt. Van egy Zenitem is, ami egy nagyon komoly gép, de ezt már akkoriban vettem, amikor a digitális gépek kezdtek valóban elterjedni. Lusta disznó vagyok, ezért nem használom, mert már a Panasonic a favorit nálam. Épp ma történt, hogy készítettem úgy képet, hogy teljesen manuális beállításokat alkalmaztam. Vízen volt a "tárgy" (egy faág és kacsák), de a fényviszonyok miatt az automatikus beállításokkal nem lehetett szép képet készíteni (a tárgy árnyékban volt). Kézivel, hosszabb záridőval viszont a kacsák "pofája" jól kijött, az meg kit érdekel, hogy a víz körülöttük túl világos
Szóval, az a nagy helyzet, hogy technika ide vagy oda, ha nem tudod, hogy mi miért törétnik és mit lehet megcsinálni a gépeddel, akkor hiába minden, nem fogsz tudni igazán szép képeket készíteni, illetve sokszor igen, de épp a necces helyzetekben nem.
|