Úgy érzem, hogy azután, amikor elmondtam az első gondolataimat, aztán csak ültem, és kavarogtak bennem az érzések, érzelmek, talán jobb lesz, ha meg sem szólalok.
De, mégis. Megható, hogy az egykori rivális rajongói eljöttek hozzánk, és nem hagytak "magunkra". Köszönjük!
Úgy éreztem magamat, mint amikor a családból elmegy valaki, mi meg csak ülünk, vagy tanácstalanul toporgunk. Negyedszer is megigazítjuk a kis kerámiát vagy épp faszobrocskát a polcon, végigsimítjuk a könyveket, sorba rakjuk a TV, videó, DVD távirányítóit, és valami olyat makogunk, hogy talán mégiscsak jobb lenne a kutyát bezárni hátra a kertbe. Mit mondhatnának egymásnak a családtagok, akiknek a távozó ugyanazt jelentette?
Élünk és meghalunk..., álmodunk és ébredünk... Ráébredünk!
Őszinte együttérzéssel kívánok a családom nevében is erőt és megnyugvást drága Lajosunk egész Családjának.
Ahogy Zoli, úgy Lajos is velünk marad, a szívünkben, lelkünkben. Velünk lesz örömünkben, és teljesebbé teszi azt, velünk lesz, ha rossz a kedvünk, és elűzi azt.
Az Illés zenekar itt, belül, együtt zenél, amíg élünk.
|
