Gyerekek, ma milyen élményem volt.
Utazom a vonaton Kanizsáról Bp.-re, eccercsak rámjön a szükség, gondoltam, elindulok, megkeresem, hol könnyíthetek magamon. Odafelé menet feltűnt egy nagy, koszos Tesco-s szatyor, amiből kilógott egy szintén koszos gitár, aminek ránézésre több élete volt, mint egy macskának: repedések, ragasztások, törések, kopások nyomai voltak láthatóak; a fedlap be is volt szakadva. Na mondom, az igen. Ámde amikoron dolgom végeztével visszafelé ballagtam, a gitár már egy ránézésre nem túl ápolt, bort iszogató és hangosan éneklő tag kezében volt, aki valami olyan iszonyatosan királyul játszott rajta, hogy hirtelen nem is akartam visszamenni a cuccomhoz, hanem ott maradtam, és kb. földbe gyökerezett lábakkal néztem, mit csinál. Pár percen belül az egész kocsi utazóközönsége ott volt, kameráztak, együtt énekeltek, táncoltak, tomboltak - a fószer olyan hangulatot csinált a finoman alkoholos állapotában is (vagy pont ezért?), hogy az brutális volt. Rolling Stones, Beatles, Illés, Bródy, Balázs Fecó, volt minden, mi szem-, s fülnek ingere, aztán később, mikor már többen leszálltak, megpróbáltam kérni pár dalt, mint valami kívánságműsorban - persze nem tudtam olyat, amit ne nyomott volna azonnal fejből, és gyönyörű játékmóddal előadni. Szenzációs volt, a nap meghatározó élménye.
Aztánnék kicsit elbeszélgettem vele (velük, mert ott volt egy zenész kollégája is), bemutatkoztak: Lóczy Péter és Kazai János urak voltak (talán az idősebbeknek ismerősek lesznek ezek a nevek). Haláli jó fej, laza arcok, nekem nagyon bejöttek, főleg hogy még ingyen gitárórát és holland ruhákat is kaptam tőlük (utóbbit azért, mert valami rokontól kapták és hogy ne kelljen már hazacipelniük ).
Nagyon komoly volt, sajnos nekem nincs kamerás felvételem, de rendszeresen fellépnek a Halászbástyában, ha érdekel valakit.
|