Anno, mikor megvettem életem első autóját, elvittem egy szerelőhöz, hogy cserélje ki benne a szíjakat, szűrőket, olajat, stb. (használt volt). Aztán mikor menek érte, túl azon, hogy rengeteget fizettem, azt mondta, hogy ránézett a fékbetétekre, és bizony max. 3000, aztán cserélni kell őket. Jó mondom, akkor majd jövök 3000 múlva. Aztán kifelé tolatván megpillantottam a szerelő autóját, ami pont olyan volt, mint az enyém. Felmérve a helyzetet visszagurultam, és megkérdeztem, hogy vette le a kerekeket (hogy meg tudja nézni a betétet), mikor a kerékőrkulcs otthon van a garázsban.
Utána már csak dadogás, meg hümmögés jött, én meg azóta a közelébe sem megyek. És fateromnak jó haverja (volt addig). Az ész megáll. Azóta persze én cseréltem rajta mindent.
(UI.: otthon megnéztem a fékbetéteket, kb. 80%-osak voltak.)
|
,mint később kiderült...