Tegnap este a kifürkészhetetlen Sors és a csupaszív barátok jóvoltából mégiscsak ott lehettem a fantasztikus Koncz Zsuzsa koncerten.
Először is köszönöm Gabinak, hogy helyettem is kitalálta és ötletet adott, hogy menjek oda a MÜPA-hoz, mert sose lehet tudni, hátha hoznak vissza jegyet. (Igaz, előtte az Indexen is hírdettek két jegyet, de mire felhívtam, már elkelt. Jegy pedig a bejáratnál sem adódott. De ahogy Micimackó is mondta, sohase lehessen tudni, így a reményt nem érdemes feladni.) Aztán köszönet a rejtélyes égi erőknek, akik véletlenül abban az egész nagy művészhodályban pont ahhoz a teremajtóhoz vezéreltek, hogy érdeklődjem az esetleges állóhelyi bejutás felől a jegyszedőnél, ahol a mi régi kis Koncz-os brigádunk ült majdnem teljes létszámban.
Mikor már pont megköszöntem a választ, miszerint csak a harmadikon van állóhely de úgy tudja, az is betelt és indultam volna haza, egyszercsak ott termett előttem Orsi Kaposvárról, és megkérdezte a teremőrt, hogy ha Pityót ölbe veszi, akkor a helyére beenged-e, akkor igen, mondta és én ott ültem a koncerten, amit már október eleje óta, mikor jegyet akartam szerezni, nem is reméltem.
Így Nagy KÖSZÖNET Orsinak ezért a csodáért, mert nagy ajándék pláne így Karácsony előtt és felejthetetlen élmény, mint mindegyik koncert, csak ez most mint bejutás és mint koncert is, talán mégfelejthetetlenebb.
És köszönet Pityónak, aki úgy vélekedett, hogy a mama ölében neki sokkal jobb.
És természetesen a legfőbb köszönet Zsuzsának, aki elkápráztatta a MÜPA teltházas közönségét. Csak megjegyzem, mint minden nagy budapesti koncertjén, itt is igen illusztris vendégek is jelen voltak a nézők sorai közt. A koncert temperamentuma és fergeteges hangulata magával ragadó volt és minden pillanata élmény. A vendégek, Cipő, Tolcsvay és Bródy is szerezetek néhány megható és maradandó pillanatot. Bródyt az igazi legendáknak kijáró ovációval fogadta a közönség, miután előadták aranyos évődéssel az Amikor-t.
Zsuzsa megint előadta a maga nemében páratlan versfeldolgozást, Arany János Vörös Rébék című balladáját. (Még előttem van 1975-ben az Erkelben, mikor hosszú hajával kiállt a függöny elé egyedül és előadta ezt a dalt, döbbent hallgatás közepette.) Előtte beszélt a dal születésének körülményeiről, a szerzőt, Leventét méltatva és e zenei feldolgozásának kiválóságát kihangsúlyozva, miszerint a zene különleges hangulata és egyedisége mennyire megragadta, különösen amiatt, hogy ennek a 19. századi balladának a lényegét mennyire visszaadta és aláfestette. A Levél a távolból című örökbecsű Fonográf dalt is hallhattuk, nem kevesebb szép és elismerő szóval emlegetve a szerzőt, Szörényi Leventét.
Természetesen még sok nagyon szeretett Koncz-szám elhangzott, úgy a régmúltból mint az utóbbi évek terméséből, de hátha valaki másnak is kedve támad beszámolni ezekről.
Kiemelném még az egyik legütősebbet, a Heltai versből készült Szabadság címűt, ami különösen szíven üti a hallgatót a mai időkben (is).
Miután a közönség nem akarta elengedni Zsuzsát, így szerencsére részünk lehetett egy isteni Jöjj kedvesem (szegény Cseh Tamás bárcsak ott lehetett volna) és egy felfokozott hangulatú Micimackó ráadásszámban is.
Köszönöm.
|
