|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fórum - Illés Klub - Vendégkönyv | |
| Joly | Válasz erre (^) (>) (f) 2010.12.29 21:46:25 (Sze) 20084. |
| Hattyúdal A fórumon olvastam Loránt hosszúra sikeredett bejegyzését, és be kell vallanom, hogy több mindenben egyetértek vele. Vegyes érzelmekkel távoztam én is a koncertről. A koncert késéssel kezdődött, bár nem igazán értem, hogy miért kellett az egész stadion közönségének néhány későn érkezőre várakoznia. Nekem is hiányoztak a „hagyományos” közreműködők és az 1-2-3 extra vendégek. Egyetértek Loránttal abban, hogy a karmester üdítő színfoltja volt a produkciónak. Kesselyák Gergely szenzációs jelenség volt az est folyamán, sziporkázott, szórakoztatott. Külön figyelemre méltó volt az a hihetetlen lelkesedése, amit a produkció iránt érzett és mutatott. Loránt említi, hogy a harmadik szóló lemezről több, más dalt is szívesen meghallgatott volna. A Művészbejáró c.dalnak én is örültem volna. A második blokkban a rockoperákból tényleg több volt a "kötelezőnél". Ehhez idéznék Inkei Bence cikkéből: „Ezekkel csak az volt a problémám, hogy 1) megszólaltatásukhoz nem feltétlenül van szükség Szörényi jelenlétére, tehát ezeket még a színpadról való visszavonulása után is lehet játszani; 2) Szörényi életműve van olyan erős, hogy ezt a közel három órát gond nélkül kitölthette volna csak a szóló-, Illés- és Fonográf-korszakból származó dalokkal.” És: „voltak azonban páran, akik ezek alatt vonultak ki gyorsan a mosdóba vagy a büfébe.” Loránt meglátása a második blokkal kapcsolatban: „A végén az István, a király három leghíresebb dala mentette meg a blokkot.” A harmadik blokkban minden nézőnek hiányérzete volt. A Fonográf dalokat hiányolták. És a színpadról azokat a zenészeket, akik az együttest alkották. Nélkülük nem születtek volna meg azok a dalok, amik túlélik még a jövő nemzedéket is. Idézet Inkei Bence cikkéből: „És miközben egymás után hallhattunk a magyar rocktörténet legjobb popdalai közül párat, azon gondolkodtam, hogy vajon mi az oka annak, hogy egyetlen Fonográf-számot se hallottunk az este.” Idézet Gréczy Zsolttól: „Nos, hát ez ügyben nekem is volt hiányérzetem”, „Én azért szívesen meghallgattam volna néhány Fonográf-dalt”. A harmadik blokk Gréczy szerint: „…egekbe korbácsolta a hangulatot”. Én inkább felfokozottnak nevezném, amit Szörényi Levente a dalaival váltott ki a közönségből. A háttérben pergő archív filmek elterélték a figyelmet az előadóról, koncentrációt igényelt, hogy ne arra, hanem Szörényi Levente előadását figyelje a közönség. A Blikkben erre vonatkozóan az alábbi jelent meg: „A Budapest Sportarénában felállított 400 négyzetméteres, többszintes színpadon háttérvetítés és kivetítők gondoskodtak – Szörényi zenéje mellett – a nézők szórakoztatásáról”. Az fel sem merült a szervezőkben, hogy Szörényi Levente előadása mellett nincs szükség pót szórakoztatásra? Igaz, a három órás koncert végére elfáradt már a hangja Szörényi Leventének, ezt már hallani lehetett az Ősz van már c. dal előadásában. Összességében a taps valóban az életműnek szólt, amelyet Szörényi Levente több évtizeden keresztül megosztott a közönséggel. És nem „tán”, hanem tényleg könnyekkel a szemében távozott a színpadról Szörényi Levente. Köszönöm ezt az estét Szörényi Leventének. |
|
| << 1 >> |