Nem szívesen szólalok meg ilyen témában, mert még mindig csillapítatlan kedélyek uralkodnak szerintem nevetséges politikai meggyőződések okán, hisz a politika miatt egyáltalán nem érdemes meghasonlania senkinek senkivel, pláne nem amiatt, ami ebben az országban folyik de minden oldalon és minden árnyalatban. Főleg nem egy ilyen legendát lerántani, mint amilyen a régi Illés és Zsuzsa pályája volt.
De nem állhatom meg a cikk olvastán, hogy ne szólaljak meg.
Jelbeszéddel értek egyet, és ne is vitassuk, Levi, akit imádtam kamaszkoromban, manapság hányszor és hogy emlegeti egykori művésztársai nevét. Na és főleg miért. Az emberek meggyőződése, viszonyulása dolgokhoz változik (és a dolgok is változnak), ez törvényszerű, még ha a személyiség ugyanaz is marad. Emiatt felesleges soha el nem dönthető állásfoglalások mentén bíráskodni.
De azért azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a cikk írója kifejezetten bántó és tapintatlan megjegyzéseket tesz. Az emberi életkor növekvő volta mindenkit utólér, aki idő előtt nem hal meg, kérdés hogy például az újságíró le tud-e tenni majd az asztalra ilyen életművet, mint az említett felek közül, beleértve Leventét is, bárki. Nem is értem, hogy bármiféle nézet vagy meggyőződés okán hogy veszi a bátorságot, hogy elismert, országosan szeretett, többszörösen kitüntetett, ma is rendkívüli lemezeladási számmal működő művészről ilyen megjegyzést tegyen. Pláne, hogy érdemben semmiféle magyarázatot nem ad a kurta és lesöprő zenei kritikájára.
Főműsoridőben meg 18 éve várok, hogy végre nézhessem-hallhassam Zsuzsát vagy Bródyt.
|
