Benkó-Illés párbaj
Abszolute pozitívan értendő igazi meccshangulat uralkodott tegnap este a Török Pál utcai Benkó-szentélyben. A terembe lépve először is az tűnt föl, hogy a gombostű esete forog fenn, szó szerint, ugyanis leejteni nem lehetett. Zöldfülűként rákérdeztünk két szabad székre, a mellette űlők felvilágosítottak, hogy a helyek negyven éve foglaltak. A klub ugyanis 1967 óta működik szerdánként ugyanazon a helyen. Itt mindenki ismeri egymást, még aki nem, az is. Valódi klubhangulat uralkodott sörrel, lila hagymás zsíroskenyérrel és világhírű dzsesszmuzsikusokkal, brilliáns hangszerszólókkal és igazi örömzenével. Dr. Benkó Sándor nagy szeretettel köszöntötte a megjelent Illéseseket élükön Nényei Tassal. A szünetekben a zenészek hangszer nélkül is jól érezték magukat a közönség körében, mindenkihez volt kedves szavuk, hatalmas poénok úsztak a levegőben, melyek időnként megfelelő időzítéssel leesve nagyot csattantak. Több helyen lehetett hallani, amint az ős-Illés Bercsényi klubjában szerzett élményeiket mesélik egymásnak. Egy úriember pedig elmesélte, hogy ő is azok között volt, akik 1963-ban a nevezetes sportcsarnokbeli rendezvényen ifjonti hévvel tojással dobálták meg a Benkó együttest. Rögtön hozzátette, hogy azóta már százszor megbánta és bocsánatot is kért a zenekartól. Nagy Iván Pásztory Zolihoz fűződött barátságáról beszélt, majd a legendás Cintula terembe érkezése sem maradt észrevétlen. Felejthetetlen élmény maradt, máskor is megyünk!
Egyszóval köszönjük Benkó Dixieland Band!
|