Az idén megjelent Bródy "Ne várd a májust-" c. kötetet most olvastam végig. Nálam az ilyen tevékenységhez mindig megfelelő hangulat kell. Találtam benne olyan verset/dalszöveget is nem egyet, amelyet nem ismertem (lehet, hogy nem vagyok Tinédzserből (ahol Zoli hívta) naprakész). Nagyon sok szöveg megfogta már a lelkemet, de most a 92. oldalon található "A magány". című volt, ami igen nagyon padlóra vitt. Nagy szeretettel tudom ajánlani a kötetet, mert az utolsó fejezet azért a reményről is szól, és az igazi szabadságról. Ezt a mai nemzeti ünnep alkalmából is tudnám ajánlani.
ezt búcsúzóul:
"mert sokféle cél van
és sokféle halál
nincs kötelezően
előírt szabály
csak az, hogy ismert
a szabadság határát
hogy mindenkor tiszteld
mások szabadságát"
puszillak Benneteket, tóthág
|
