benzol | Válasz erre (^) (>) (f) 2010.12.31 16:45:59 (P) 20096. |
"Nagyon szeretem Szörényi Levente zenéjét." Ez nagyon nehezen hihető azok után, amiket írsz. Persze, aki 30 évet eltöltött a zene környékén (az öreg portásbácsi a konziban, az is, ugye?), és maga már korábban megtartotta a maga életműkoncertjét, az teljes joggal mondja meg a tuttit, hogy Szörényi Levente mekkora lúzer és hogy agyrém amit csinál, stb. |
|
Előzmény: 20094, Lorant |
Lorant | Válasz erre (^) (>) (f) 2010.12.31 15:48:35 (P) 20094. |
Olvasom a részben az én Hattyúdal "kritikámmal" kapcsolatos bejegyzéseket, és úgy érzem, reflektálnom kell. De megígérem, ez lesz az utolsó "hosszúra sikeredett" írásom... ![]() Természetesen nem várom el mindenkitől, hogy egyetértsen velem ![]() Én nagyon igyekszem kerülni az "aktuál" politikát, amikor ilyesmiről van szó, noha nyilvánvaló, hogy Levente értékítéletére nagyon kihat a 20 éves "igaz magyar" vs. "idegenszívű" vagy más hasonlóan rettenetes módon titulált, ostoba szembenállás. (Ilyen értelemben ez nem is igazán "aktuál" politika, illetve egy kicsit mégis, hiszen nagyon sokan "aktualizálják" ezeket a nagy, konkrétumok nélküli általánosságokat, amikor a fülkében állnak. De mindegy.) Azon kívül, hogy a '70-es évek romantikája egészen más volt, mint a '60-asoké, és persze a mégoly sikeres pályafutást sem lehet a hatvanas évek "Illés-Metró-Omega szentháromsághoz" hasonlítani, a Fonográf leventei "hendikepje" gyakorlatilag erre fogható, hiszen zeneileg, hangszeresen, és szerintem egy kicsit szövegileg is kiforrottabb, szofisztikáltabb, mint az Illés (vagy bármelyik '60-as zenekar). De mindezzel együtt, a művész értékítéletével ha egyet nem is értve, de elfogadva is meglepett, hogy inkább az elhunyt (és annak idején a legtöbb szempontból minden bizonnyal jogosan "eltávolított") zenésztársakat próbálta meg kivetítőn "visszahozni", ezért özvegyekkel vitatkozni, mint az élőket vendégül hívni. Ez - minden tiszteletem mellett - agyrém. (Az Útközben minden sora egy búcsúkoncertért kiált, az maga 'A Hattyúdal", hogy lehetett kihagyni?!) Ami az operákat illeti, nem azt állítottam, hogy az "Istvánon kívüli" színpadi művek gyengék (nagyon szeretem a Kőműves Kelement és a Fehér Annát is), hanem azt, hogy a '90 utániak. Ezt fönntartom. Sajnos ez a dátum sem véletlen, azt hiszem. Rettentő veszteségnek tartom, hogy a világ egyik legjobb dalírója mindenféle meglehetősen zavaros gondolathalmaz és filozófia mentén felhagy azzal, amihez igazán ért, és mindenféle "világmegváltó" műveket próbál alkotni. És a Wass prózai mű megzenésítés, Lezsák Sándor mint szövegíró bevetése és hasonló "húzások" szerintem visszahatottak a zenei oldalra is, hiszen a szerzőtársak, még ha viszonylag élesen elkülönülő feladatuk van is, nyilván hatnak egymásra. Persze azért találhatók ezekben a darabokban is értékes pillanatok (és túlzásként szoktam csak azzal viccelni, hogy az egyetlen jó dallam az, amikor megidézik az Istvánt ![]() Nagyon szeretem Szörényi Levente zenéjét. Egész gyerek- és korai felnőtt koromat meghatározták a hozzá kapcsolódó művek, nélküle nem az volnék, aki vagyok, nemcsak zenei téren, hanem mindenféleképpen. Ezt rajta kívül még (világviszonylatot is beleértve) 3-4 zenészről tudnám egyáltalán elmondani, de még ezt a rövid listát is mindenképpen ő vezeti. Jelen őszinte és talán éles kritikám is ebből fagad, mintsem hogy bárminemű utálat vagy fanyalgás (neaggyisten "aktuál" politika) vezetne. |
<< 1 >> |
|