Szép Napot Mindenkinek!
Ezen a tíz évvel ezelőtti napon nyolcan utaztunk Szikszóról egy kisbusszal a koncertre. (Előtte két nappal rendeztem egy vetélkedőt "A magyar popzene a 60-as, 70-es években" címmel, amin öt település csapata vett részt.)
Igen, én is úgy gondolom, hogy az ILLÉS már az elején learatta a sikert. És nem csak a zenével. A három zenekarból csak az ILLÉS volt az, aki mindenféle segédzenész nélkül játszott, vagyis ők öten adtak elő mindent. (A másik két zenekarban több segédzenész is muzsikált... pl. Szekeres Tamás úgy szaladgált a színpadon, mintha tősgyökeres Omegás lenne... ) És a három zenekar közül csak az ILLÉS volt az, aki egyforma ruhában játszott. Számomra a színpadi megjelenés mindig sokat jelentett.
És csak az ILLÉS tette meg azt a gesztust, hogy megkérdezte rajongóit, hogy mit szeretne hallani. (Volt olyan Omega dal, amin erősen gondolkodnom kellett, hogy ez melyik lemezen is van... És mindössze két dalt játszottak a Presser időszakból... pedig abban az időben születtek a legnagyobb Omega slágerek... )
A szervezés jó volt, percre pontosan kezdődött minden, még a zenekarok közötti átállás sem csúszott, ami ritka dolog. A koncert végén szimpatikus dolog volt az együtt zenélés.
És talán ekkor volt utoljára telt ház a Népstadionban, azaz 80 ezer néző... de lehet, hogy tévedek...
Nagy hirtelen ennyi emlék jut eszembe a koncertről...
Kár, hogy CD nem jelent meg róla, csak DVD...
|
