Sajnálom, hogy csak most jutottam hozzá, hogy benézzek és kicsit beszámoljak a február 29-i Bródy-estéről. Sajnos az elejét lekéstem, a beszélgetést, de a dalok frenetikusak voltak, mint mindig, a szívünk közepét célozták meg és a hangulatuk bródys egyedisége semmi mással nem összetéveszthető...
Illés kluboschokat is felfedeztem szép számmal  , és a facebook-os Koncz csapat is képviseltette magát néhány jeles taggal.
Kis adalékként ide másolom amit Tini fb-os falán a témához írtam, hogy ne kelljen ismételnem magam:
Az est hangulata Bródysan hangulatos és gondolkodtatós volt mint mindig, bár én az üvegfalon túlról élvezhettem, mivel a szervezők már a háromnegyed 7-re érkezőket sem engedték be a tűzrendészeti szabályokra hivatkozva, amelyeket a West Endben pár éve történt tragikus események hatására megszigorítottak. Akkor vagy kétezer ember szorongott heringek módjára 400 férőhelyen, szűk lépcsőházas épületben és ezt hagyták, ez megtörténhetett. Na erre jön a szabály, és egy kellemes tágas helyiségben, ahol még a teltház ellenére néhány üres szék is akadt, állóhelyről nem is beszélve a terem végében és ahol mindenki kényelmesen ült, valamint ahol nagy üvegfal biztosította a légiességet és nagy üvegajtó a ki-bejárhatóságot, szóval, zord magyar szervilisséggel és elszántsággal őrizték a veszélyforrást a rend őrei és a mintegy 17 kívülrekedt, nagyrészt nyuggerkorú rajongót már az istennek be nem engedték, akik ennek ellenére orrukat az üvegfalnak nyomva kitartottak a hűvös február végi estében és nagy tapsokkal honorálták a kihangosítón (is) szóló szívüknek oly kedves dalokat. Hát ez volt, nem is lenne ez az ország ha nem így történt volna, Magyarország én így szeretlek, hülyén.
_______________________
Móricz Misit utólagosan is Isten éltesse!
|
Szóval összegezve: nagyon jó volt ott lenni !!!