|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| G.TIBI | Válasz erre (^) (>) (f) 2012.09.11 06:04:37 (K) 22642. |
| Teljesen egyetértek Veled. A saját szerzemények a legfontosabbak, annak idején is erre biztatták a zenekarokat. Az Illés és a vonzáskörébe tartozó alkotói kör egyedülálló életművet alkotott. Túléli Őket nem csak "néhány dal". Ma is több generáció énekli a szerzeményeiket. Ezek a dalok, színpadi művek a magyar kultúra részét képezik és ezek nem csak nagy szavak. Természetesen vannak sokan a hazai zenei életben akik értékeset alkottak. Én is megveszem a könyvet, jó a CD melléklet, köszönet az alkotónak. |
|
| Előzmény: 22640, Jelbeszéd | |
| Jelbeszéd | Válasz erre (^) (>) (f) 2012.09.10 23:17:35 (H) 22640. |
Igazán nem akarok akadékoskodni, meg ellenpropagandát csinálni a könyvnek, annál is inkább, mert én is meg fogom venni. De. Mindig kinyílik a bicska a zsebemben, ha azt hallom, olvasom, hogy az untig ismételt Illés-Metró-Omega… Először is, nem azok az együttesek tehettek róla, hogy őket jobban favorizálták, mint a többieket. Ezt ők nem kérték senkitől. Valószínűleg azért valamiben csak jobbak lehettek, mint a többiek. Zenében is, szövegben is. Azért ezekben az együttesekben csak ott volt egy Szörényi Levente, Bródy János, Presser Gábor, Adamis Anna, Schöck Ottó, Sztevanovity Dusán. És most csak azokat említem, akik olyat alkottak, ami máig megállja a helyét. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Presser Gábor csupán három évig volt az Omegában, és ez alatt olyat alkotott, hogy ha ma azt mondja valaki, hogy sorolj fel tíz Omega számot, hát állítom, hogy abból nyolc az Omega Presser korszakából való. Próbálja ki bárki…) És az egyszerűen nem igaz, hogy csak az említett három zenekarnak jelenhettek meg lemezei. Mindjárt itt van cáfolatnak az a sok-sok Atlantisz kislemez, ami majd rákerül a CD-re. És vagyok már annyira öreg (sajnos), hogy emlékezzek arra, hogy ezeket a dalokat is gyakran játszotta annak idején a rádió. (Öt órai tea, Tánczenei koktél, Csak fiataloknak stb.) Egyáltalán nem voltak agyonhallgatva! Egyébként itt egy lista azokról a zenekarokról, akiknek a 60-as években megjelent lemeze, a „szentháromságon” kívül: Atlantisz, Atlasz, Bergendy, Corvina, Dogs, Echo, Express, Febris, Gerilla, Hungária, Juventus, Kék Csillag, Kex, Liversing, Nautilus, Neoton, Nokláv, Non Stop, Olympia, Pannónia, Phantoms, Scampolo, Syconor, Sigma, Syrius, Thomastic, Unio, Tolcsvay, Zé-Gé … és lehet, hogy még nem is soroltam fel mind. Igen, mások is írták a rock történelmet. És félreértés ne essék, Radics Béla gitár tudását senki nem vonja kétségbe. Én sem. A külföldi számokat egy az egyben játszotta… És? Hol vannak a szerzeményei? Tudom, van… Ízlés dolga, hogy azok mennyire jók… És az is érdekes, hogy ezen a CD-n alig van magyar szerző műve… Azt hiszem, ezeket a legendákat (akiket egytől-egyig volt szerencsém élőben hallani) ma már kicsit túl misztifikálja mindenki. Ahhoz, hogy ezt valaki megértse, ahhoz meg kellett élni azt a kort, azt a hangulatot… Amikor működött a három T… És épp az Illés együttesnek is volt épp elég baja a hatalommal… Minden beat-pop-rock témájú könyvet megveszek, elolvasok. Hááát…. Megjelent már nem egy olyan könyv, ami túl misztifikál együtteseket… És most szándékosan nem írom le azoknak az együtteseknek a nevét… Mert, hogy az átkosban elnyomták őket, még elfogadom, de hát hol vannak azok a dalok, amiket nem adtak ki? Én meg úgy látom, hogy a 60-as (majd később a 70-es) években azok az együttesek tudtak érvényesülni, akiknek volt tehetséges zeneszerzője. Mert a maradandó dalokat ők írták. A 60-as évek végén, de főleg a hetvenes évek elejétől, már csak a magyar számokkal tudott minden zenekar érvényesülni. Talán ha a Taurus életben marad 4-5 évig, akkor derülhetett volna ki Radics Béla zeneszerzői tudása. Mert mint említettem, a gitár tudását senki nem vitatja. Egyébként megjelent már az életéről több könyv is. (Ha valaki veszi fáradtságot, itt a Fórumon is visszakeresheti, mert pár éve írtam ezekről a beat-pop-rock könyvekről. Címmel, kiadás évével, és korabeli árával együtt. ) Nekem személy szerint a kedvenc Radics lemezem az a ritkaságszámba menő LP, amit az esztergomi Tűzkerék Revival Band adott ki 1990-ben (illetve a Strigon kiadó) „A megátkozott ember” címmel, s amin csupa Radics Béla szerzemény van. Na, ebből talán lehet egy kis ízelítőt kapni a zeneszerzői kvalitásából. Amit írtam, ez az én véleményem, és nem szándékozom senkivel vitatkozni. De ha azt hallom, hogy a 60-as években csak az Illés-Metró-Omega együttesek érvényesülhettek, az nálam mindig kiveri a biztosítékot. Mert nem igaz! Ettől függetlenül örülök a könyv megjelenésének, és vevő vagyok rá! De engem csak a könyv izgat, mert a CD-n lévő dalok nekem mind megvannak! Eredeti kislemezen! Ui. Azért még egy érdekesség csak eszembe jutott… a pártállam által agyontámogatott Illés együttes (mint együttes) a rendszerváltás után, 2000-ben kapott Kossuth-díjat… a megszűnése után 27 évvel… És érdemes elolvasni a díj átadásakor elhangzott indoklást is… |
|
| << 1 >> |