Színváltás: |
|
G.TIBI | Válasz erre (^) (>) (f) 2013.02.04 20:32:35 (H) 23460. |
…még mielőtt mások átírják a múltat! Mérgemben lettem zeneszerző - Dobos Attila a Quartnak "Mi volt a különbség az előző generáció és az önök zenéje között? Hogy önök már gyorsabban játszottak? Igen, korábban a lassú slágerek voltak divatosak. Aztán egy időben bukkant fel a beat és az újabb populáris zenék: az előbbit az akkor alakult fiatal zenekarok képviselték, lásd Illés, Metro, Omega és a többiek. Én voltam az, akinek nem jutott zenekar, mert pesszimistán ítéltem meg a zenekarok sorsát, úgy láttam, hogy nem tudnám egyben tartani, ha nem tudom folyamatosan ellátni munkával a tagokat. A beadott dalai közül mennyit fogadtak el? Mindannyian rengeteg visszautasítást kaptunk, hiszen a rádió vezetői élet-halál urai voltak a könnyűzenében, és gyerekként bántak velünk. Kicsit le is nézték, amit mi ott összeügyetlenkedtünk, úgyhogy sok, jobb sorsra érdemes számom maradt a fiókban, legalább kétszer ennyi nagy slágerem lehetett volna, ha nem így történik. De mondom, ezt mindenkivel megcsinálták, Szörényi Leventével ugyanúgy, mint velem. Aztán a dalokat még engedélyeztetni kellett a Sanzonbizottsággal is, amely letilthatta a neki nem tetsző számokat. Ahogy a dal kikerült a kezemből, onnantól kezdve már semmi dolgom nem lehetett vele, a felvételekre be sem hívtak, mert ott a szerző már nemkívánatos elem volt. Ha már említette Szörényit és a beatzenekarokat, velük milyen viszonyban volt? Mégiscsak más stílust képviseltek. Az lehet, de mi ettől még baráti viszonyban voltunk. Néha előfordult, hogy összekötődtek az útjaink: mindig nagy örömömre szolgált, ha valamelyik beatzenekar játszotta el egy szerzeményemet, mert ők úgy játszották, ahogy én azt elképzeltem. Volt például a Kövek a vízparton című slágerem, amit egy kitűnő formáció játszott fel bérmunkában, ami az Illés és az Omega tagjaiból állt, a zongoránál Presser Gáborral. Ezért is lehetett sláger, mert ők játszottak rajta. Aztán volt az Albérlet az emeleten című dalom: engem a későbbi munkásságom miatt nem kötnek a magyar rockzenéhez, pedig ez egy jó kis rock and roll szám volt. Ezt a Szörényiék kísérték, bár ragaszkodtak hozzá, hogy a nevüket ne írják oda, hiszen ők bérmunkában vették fel, és ez a felvétel is kitűnően sikerült. Egyébként ennek a számnak köszönhettem, hogy énekes lehettem: én ugye már korábban énekeltem, de nem kaptam meg az énekesi engedélyt, úgyhogy eleinte csak zeneszerzőként működhettem. A számot tehát az Illés együttesnek osztották ki felvételre, amelyen nekik köszönhetően jelen lehettem. Levente viszont nem volt hajlandó ráénekelni az alapra, és mondta, hogy ő eljátssza ugyan, de énekelje az Attila. Nekem nem kellett többször mondani, odaperdültem a mikrofonhoz és elénekeltem én. Lényeg az, hogy ahogy egyre népszerűbb lett a dal, úgy kaptam egyre több felkérést, és végül megkaptam az engedélyt is. Sajnos mi abba születtünk bele, hogy mindenhez engedélyt kellett kérni. El nem tudom mondani, mennyi felesleges, piti küzdelmet jelentettek ezek a dolgok akkor, de nekünk az volt a természetes." |
<< 1 >> |
|