Csatlakozva az előttem szólókhoz, köszönettel tartozunk a résztvevőknek, technikusoknak, az FMH-nak és Tibinek ezért a különleges estéért.
Minden hibájával együtt nagy élmény volt a steel gitár találkozó, de nem róható fel senkinek semmi, ennyire kevéssé szponzorálva, ennyire civil lelkesedésből építkezve nagyon nagy dolog, hogy idáig eljutott ez az ötlet, és a folytatáshoz már fel lehet használni a tapasztalatokat is...
Én a Bocskai és a "kisinasa" magasságában kapcsolódtam be, innentől élvezhettem végig a jobbnál jobb zenéket és leszámítva némi közönség-viselkedési tényezőt, meg az előttem már emlegetett időbeli aránytalanságokat, valóban remek hangulat és élvezetes muzsika jellemezte az egész találkozót. Érdekes volt az aneszteziológus doktor interpretálásában a Farkas Ferenc népdal feldolgozások steel átirata, Dancsákék is különleges atmoszférát teremtettek, Bartha játéka pazar volt, Nikodém saját gyártású hangszere is egészen kitűnően szólt, a Tóth András féle trió egészen fergeteges eredeti countryt produkált, izzott a levegő. Puskás István furcsa, keleties hangulatú, űrzene szerű, rendkívül érdekes játéka egészen meglepett különlegességével.
Volt, hogy szerettem volna nyugodtan követni a zenei produkciókat, de ebben némileg megakadályozott néhány nagyon hangosan diskuráló néző és a ki-be mászkáló, rajtam az egyetlen finálé szám alatt négyszer átmászó több hölgy, akiket nem zavart, hogy én a zene és nem az ő nyughatatlan mehetnékjük kiszolgálása miatt voltam jelen, valamint az első sorban anyukájával tanyázó kislányka, aki bár bájos volt, de nem bírt magával - érthető módon, nem az ő korosztályának való volt sem a koncert, sem a késői időpont - és akinek ilyenkor inkább már a tollasbálban lett volna a helye, ehelyett hol ugrabugrált, hol a babája elveszett cipőjét kereste a koncert iránt érdektelen hölgyekkel a székek alatt (mint később világossá vált, ők Szíj Melindára voltak kihegyezve és az odáig vezető út csupán átvészelendő körülményt jelentett számukra, ami nem baj, csak hagynának másokat zenét hallgatni), szóval e zavaró tényezők némileg hátráltattak a zene maradéktalan élvezetében, de el nem tántorítottak. 
Fénypontnak színpadra lépett Tini is, mint a steel gitár magyar ősatyja  , s ugyan csak egy számot énekelt a Country Arrabona kíséretével - Egy hétig tart egy szerelem - és azt is néhány technikai zavar fűszerezte, meg a váratlan szövegkihagyás, amit azonnal a szokásos Tinis humorral át is hidalt (valami olyasmivel, hogy milyen nagyszerű így élni, hogy mindent elfelejt ), mégis nem lett volna katarzis nélküle ezen az estén. Igen, így volt ez Illés klubosch  .
Ez vonatkozott a befejező közös zenélés, a finálé interpretálására is, amikor Tibi minden résztvevőt a színpadra parancsolt és ami így, hogy hol a közönség üvöltötte a vegyes zenekarral együtt, hogy "nem kell nekem hogy válaszolj", hol Levente a helyéről, szóval így vált a hangulat valóban fokozhatatlanná.
Szünet után lépett fel újra (az elején sajnos nem hallottam őket) a győri Country Arrabona, őket eddig csak hírből ismertem, de most aztán pótoltam, Buchwarth Butyök Lacival igazi örömzenét játszottak (nem mellesleg nagyon élveztem végig műsorvezetőként az ő kellemes orgánumát is), és a velük színpadra lépő Melinda is igen szép, mély átéléssel előadott Itt a két kezem-jét és Későre jár kedvesem előadását is meglepve hallgattam, de aranyos lett a Csók nélkül és a Micimackó is, pedig én Koncz Zsuzsa ügyben igazán elfogult és más előadót kevéssé toleráló ősrajongó vagyok. Gratulálok Szíj Melindának, főleg hogy értesültem a koncert után a komoly lázas megfázásáról, jobbulást kívánok neki, remélem nem rontott sokat a meghűlt hangszálain ez a fellépés.
Nekem még az éjszakai járatokkal is szerencsém volt, minden jött, aki nem vidékről szervezi az utazást egy ilyen alkalomra, annak érdemes megnézni előre a járatokat és akkor nem kell elrohanni a legizgalmasabb pillanatban.
Szép este volt, köszönjük, reméljük a folytatást.
|
