Rendben, lássunk akkor konkrétabb dolgokat. Természetesen csak a véleményemet tudom mondani, ami egy a sok közül, és ugyanígy elfogadom a tiédet is, a sok közül.
"hatalmi érdek vezeti a -katonai erőszak- kezét, és oly korban is éltünk, amikor az ember a származása miatt volt kitéve az - egyenruhás erőszak- kegyetlen megnyilvánulásának. A teljesség igénye nélkül ilyen összefüggések ugrottak be a citált Alföldi színpad kép alapján."
Igen, a történelemben volt pár keresztes háború, és volt rengeteg etnikai tisztogatás is. Az nem világos csupán, hogy ezeket miért az István színpadán kell végignéznie a nagyérdeműnek. Tényleg örülök, ha valaki fel akarja hívni a figyelmet ezekre a jelenségekre, de szerintem üdvösebb lenne, ha ezt nem olyan közönség előtt tenné, akiknek a jegyére az van nyomtatva, hogy István, a király.
A színészek néhány üdítő kivételtől eltekintve meglehetősen rossz énekteljesítményt nyújtottak, a zene áthangszerelése sem éppen olyasmi, amihez a Fonográf a nevét adta volna. Maga a rendezés, mint a szóban forgó Alföldi Róbert munkája, pedig azért rossz, mert tiszteletlenül, ízléstelenül, és romboló jelleggel nyúlt a műhöz. Egyébként ha elvonatkoztatunk mindentől, akkor a színpadon látottak elismerésre méltók, és minőségi munkát tükröznek, egyetlen bökkenő van csupán: a színpadon az István, a királyt kellett volna látnunk! Amelyhez elég kevés köze volt annak, amit valójában láttunk. Senkinek semmi baja nem lenne, ha a mű címe az lett volna, hogy Pár tucat ideges ember kalandjai egy vasketrecben. Csak ugye nem ez volt a cím, sőt, még az is oda volt írva, hogy Szörényi Levente, Bródy János, meg Boldizsár Miklós. No és ez volt az az áramerősség, ami levágott sok-sok biztosítékot, teljes joggal. Nagyon trendi volt a sok neonkereszt, meg színes nyakkendő, ezeknél még az is kevésbé lett volna sértő, ha alsógatyában és egy rekesz sör mellett tárgyalnak a szereplők. Még az is korhűbb lett volna. Mondom, értem én, hogy nem az ezer évvel ezelőtti állapotok megjelenítése volt a cél, de hát nem is volt kötelező úgy hívni a darabot, hogy István, a király. De ha már így hívják, akkor próbáljon meg legalább minimálisan tisztelegni a kor előtt, és ne autókkal behozni a szereplőket.
A mű erősen megosztó, ez szintén rossz. Semmi szükség erre a mai világban. Tudom, hogy mindig gyorsan kifizetődő dolog a polgárpukkasztás, de a magam részéről jobban örültem volna neki, ha ezt inkább úgy csinálja, hogy kimegy a főtérre, és ugye... Nem pedig az Istvánnal. Sokan megfogalmazták azt a véleményt, hogy a mű csak egy tükör, és benne magunkat látjuk, de ez nem igaz. Ha így lenne, akkor egyetértenénk az előadással, ahogy azzal is mindenki egyetért, hogy ez egy megosztott ország. A mű maga a megosztó alkotás, egy felesleges indulat- és hangulatkeltő valami, ami sajnos összefonódott az eredeti darabbal is. Alföldi Róbert nem újraértelmezte a művet, hanem elrontotta, és könnyű elvégezni egy gondolatkísérletet ennek igazolására: kapjon a rendező úr egy tiszta, fehér lapot, néhány tollat, és rajta, kezdje el kidolgozni a saját maga által gondolt hozzáadandó gondolatokat egy képzelt krumpliföldön. Legyen a legnagyobb krumpli a vezér, magvas gondolatait vitassa meg a krumplibogarak vezérével, alkudozzanak, érveljenek, vázolja fel és bontsa ki a konfliktust, a megoldás eszközeit, vagy a megoldhatatlanság igazolását, nekem mindegy, de ne az István, a király nimbuszát rombolja. Aztán nézzük meg, hányan mennek el arra az előadásra. Alföldi Róbert: A krumplivezér és a bogarak, két felvonásban.
Nos, ezért volt csúnya illetlenség az Istvánt felhasználni ehhez az egészhez.
|
