Amiről Indián nem írt, szóval tegnap sajátos, igen jó hangulat alakult ki a Békebíróban, miután Szabolcs pont az előttünk lévő asztalnál ült és "ment a kommunikáció", folyamatosan. A végén "megmerényeltük" kedves vendégünket, mert a Kéglidal és a Lökd ide a sört dalok emberi fül számára alig hallható, mély tartományban található szólamait elénekeltettük vele egy rádiós mikrofon segítségével (gyanútlanul ült a helyén, mi meg átadtuk neki a mikit). Akárhogy is igyekszünk, azokat a dörmögéseket úgy nem lehet előállítani. Bulizhatok én előző nap akármeddig (olyankor másnap egy oktávval mélyebb a hangom), sose lesz olyan.
Tehát e helyen is kösönjük, Szabolcs, hogy ott voltál velünk és támogattál énekszóval, tanácsokkal, bíztatással, miegymással. Még sok ilyet kívánok mindannyiunknak 
|
(bocs 
)