|
Színváltás:
|
|
Válassz topicot:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| << 1 >> |
Színváltás: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Jelbeszéd | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.09.28 13:05:51 (Csü) 4294. |
| Kedves Erga és Benzol ! Bevallom őszintén nem akarok én vitát provokálni, még ha az is kerekedik ki belőle, csupán a véleményemet írom le, erről-arról. Azért abban egyetérthetünk, hogy senki sem hordja zsebében a bölcsek kövét, és senki sem állíthatja magáról, hogy ebben, vagy abban a témában csakis neki lehet igaza. A tény, az egy másik dolog, mert ami tény, az tény. Azzal nincs mit vitatkozni. Nem mondom én, hogy ez, vagy az a stílus rossz, csupán azt, hogy nem szeretem. Vagy azt, hogy jobban szeretem ezt, mint azt. Pl. Máté Péteret, vagy az Express együttest jobban szeretem, mint a Pokolgépet. Ennyi. Ez az én magánügyem - gondolom. Az én érzelmi világom már csak ilyen. És ez nem egyfajta beszűkölés, mert a gyűjteményemben lévő 1500 lemez között mindenféle stílus megtalálható. A Pokolgép és az Ossian lemezeit is meghallgattam, de csak egyszer. Elég volt belőle annyi is. Idegesít. Vagy pl. a KFT első nagylemezét a "Macska az úton"-t egyszerűen nem tudtam a mai napig végighallgatni, mert szétrobban tőle az agyam. Viszont a "Siker, pénz, nők" lemezük kifejezetten tetszik. És én ezzel nem akarok befolyásolni senkit, meg lenézni sem, csupán a véleményemet, ízlésvilágomat mondtam el. Az is megérne egy misét, hogy a stílusbeli "beskatulyázást" ki végzi, illetve ki találja ki. A Fonográfra is nagy előszeretettel ragasztották rá, hogy country zenekar, ami nem egészen igaz. Mint ahogy a Led Zeppelin sem heavy metal. Nem szerintem, hanem az összes rocklexikon szerint sem az. (akkor ez tény?) A Led Zeppeelint meg éppen nagyon szeretem! Befejezésül: ha ez a fórum, vélemény nyílvánító fórum, akkor hadd legyen nekem is, meg másnak is szabad véleménye, és ezért nem kell "lesajnálni" senkit. Még netán akkor sem, ha nekem, vagy másnak tetszik a Neoton "Kell, hogy várj" c. dala. Jut eszembe: október 6-án ha fellép a klubban az ECHO együttes, ugyan milyen kritikával "illessük" őket, meg a "hatalmas" horderejű, nagy mondanivalókkal teli számaikat.... (lásd. Kis Bence, Mehemed) És a Gondolsz-e majd rám? - amit a Kell, hogy várj testvéreként emlegetnek... ? Hát én ezeket ezerszer szívesebben hallgatom, mint a heavy metalt. És ez legyen az én bajom... |
|
| Előzmény: 4283, erga | |
| erga | Válasz erre (^) (>) (f) 2006.09.28 07:10:43 (Csü) 4283. |
| Namost akkor így korán reggel, meló előtt egy kis eszmefuttatás. Korábban én is utáltam a heavy metalt, sőt, már magától a kifejezéstől is idegenkedtem - valahogy mindig gonosznak, iszonytatónak, züllöttnek, erkölcstelennek és ártalmasnak képzeltem, és akkor még nem is csak a zenéről volt szó. Azonban (még ha csak igen kezdetlegesen is) elkezdtem tanulgatni a zenét és az érdeklődésem (áldásos külső hatások folytán is) egyre fokozódott a muzsika iránt, így aztán elég hamar rájöttem: azon keretek között, ahogy egy átlagos hallgató hallgatja a zenét, nem igazán lehet (vagy csak nagyon ritkán) valódi értékeket találni. Az a kifejezésmódbeli lehetőség, amit a slágeripar lehetővé tesz a zenében, egyszerűen a nulla felé konvergál, így szükségszerűen a valóban értékes tartalommal bíró zene csak azok számára válik értékelhetővé/élvezhetővé, akik veszik a fáradságot arra, hogy megpróbálják értelmezni a hallottakat. A slágerzenékben (itt persze nem az Illésről beszélek, mert az Illés az igényes (pop)-rock kategóriájába tartozik) gyakorlatilag nincs mit értelmezni, mert úgy, mint a techno, potenciális agyhalottaknak készül. Ez éles volt, de tulajdonképpen tartom. Az a zenei többlet pedig, ami az értéket adja, nem feltétlenül valósítható meg mindig a széles közönség számára elfogadható eszközökkel. Néha kell torzítás, néha kell ez, az, amaz, és bizony mindig kell valódi zenész - a metal és a hard rock pl. azok a műfajok, amelyek nagyrészt megtalálják az igényességhez vezető utat és el is indulnak rajta. Csak ugye ahhoz, hogy ezt a zenehallgató felismerje, előbb félre kell tennie az előítéleteit, és túl kell lépnie azon, hogy a gitár torzítása és az énekes hörgése "fülsértő". Mert valójában nem az, csak energiát kell fektetni abba, hogy az ember eljusson arra a szintre, hogy ez a fajta zene is befogadható legyen számára. Mert állítom: hihetetlen értékekről marad le a hallgató, ha a fent említett piti okok miatt hagyja figyelmen kívül a metált pl. Azzal sem értek egyet, hogy valaki olyan zenét hallgat, ami tetszik neki, mert így jó eséllyel marad szűk látókörű egész életében. Igenis kell olyan zenét hallgatni, amire elsőre nem tetszik - hogy aztán megértsük, miért nem tetszik, értékeket fedezzünk fel benne és megszeressük. Szinte az összes zene ilyen, amit most hallgatok. 5 éve képtelen lettem volna az első riffeknél tovább hallgatni őket.  Jelbeszéd, ezt amúgy nem Neked írtam, hanem mindenkinek (és főleg benzolnak), csak mivel Te vetetted fel ezt az érdekes témát, Neked címeztem. |
|
| Előzmény: 4282, Jelbeszéd | |
| << 1 >> |