Lilluka: ahogy Indián is mondja, úgy legyen!  
Ilyenkor, amikor ez szóba kerül, belegondolok, hogy mit köszönhetünk Tibinek és Indiánnak. Le a kalappal!!! És, persze a segítőiknek, aztán a zenekaroknak, a vendégeknek, és végül egymásnak is.
Én Nektek köszönhetem, hogy olyan közel kerülhettem az ILLÉShez, amilyen közel mindig is éreztem magamhoz Őket.
És őszinte leszek: a fiatalok nélkül nekem fele ennyit sem érne az egész. Bennük látom a bizonyítékát, hogy jól választottam, és ők nyugtatnak meg, hogy öreges, hamuszínű nosztalgiaködben tapogatózom, keresem a fogódzkodót. 
|
