Illés-klub FMH
2007. október 5.
„Ez az a ház, ahol semmi sem változik, ez az a ház, ahol áll az idő” – jutott eszembe az egykori Koncz Zsuzsa nóta, mikor beléptem a Fővárosi Művelődési Ház Körtermébe. Itt, a valamikori Illés-klub helyszínén tartja rendszeres összejöveteleit az „Illés Kluboschok Baráti Köre” – minden alkalommal kitűnő hangulatban.
Nincs ez másképp október 5-én sem, mikor is illusztris vendégeket köszönthetünk az egykori beat klub kultikus színhelyén. A házigazda FG-4 zenekar - mely az Illés-, Fonográf hagyományok legkövetkezetesebb ápolója – a műsornak keretet adva, kétszer is színpadra lép. Egymás után csendülnek fel az Illés- korszak dalai, köztük olyanok is, amiket a neves beat-banda élőben sosem, vagy csak igen ritkán játszott. A mai este egyik vendége a country & eastern csapat, a Fonográf kitűnő dobosa, a 61. születésnapját ünnepelő Németh Oszkár. Ezúttal nem a dobok mögött, hanem a fronton, a mikrofon mögött jeleskedik, az FG-4 kíséretével. Eddig sohasem hallottam énekelni; kellemes meglepetést okoz a Lökd ide a sört, és a Felépül végre a házunk c. opuszokkal.
A másik neves vendég Koncz Zsuzsa, akinek pályája hosszú időn keresztül összefonódott az Illéssel, ill. a Fonográffal. Ezúttal nem lép színpadra, helyette frissen megjelent, tavalyi koncertjét rögzítő, Aréna c. DVD-jét dedikálja rajongóinak.
Aztán egy metamorfózis következtében, egyforma zakóban, a híres hegedű-formájú Hohner- basszussal, a lábdob előlapjára festett, kettévágott zöldalma logóval, a színpadon megjelenik négy muzsikus. Aki nem más, mint a Beatles-tribute, Blackbird zenekar, melynek tagsága szóról-szóra megegyezik az FG-4 zenészeivel. A zsúfolásig megtelt Körteremben párnákon ülve, a terített asztalok mellől, az ajtók bejáratánál és a fal mellett álldogálva élvezzük az 1970-es ún. „Tetőkoncert” dalait. A kivetítő vásznon a „Mesés Négyek” láthatók, amint egy londoni bérház lapos tetején, élőben nyomják fantasztikus, máig érvényes dalaikat. A színpadon, szinkronban pedig a Blackbird adja alá a hangot úgy, hogy az ember beleborzong. A Get Back fülbemászó dallama után a Don’t Let Me Down bluesos tempója repít vissza a beat-korszakba. Rock-történeti tény, hogy az engedély nélkül megtartott, ún. „Tetőkoncertet” a londoni rendőrség közbelépése félbeszakította, így az FMH-ban is a Get Back kissé karcosabb változatával zárul a rövid blokk. Ráadásként viszont megkapjuk a Sgt. Peppers…-t, és egy jó kis medley-t.
Szünet után visszatér a „Magyar Beatles” reinkarnációja, az Illés-tribute, FG-4. A díszlet némileg megváltozik: a zakót magyaros mellény váltja, Paul McCartney elhíresült basszusgitárja helyett Szörényi Szabolcs világos színű Fenderje dukál. Innentől már a „hagyományos” Illés bulik repertoárja következik, a végére a nagyágyúkkal: Az utcán, Good bye London, Little Richard, Miért hagytuk, hogy így legyen? Kuriózumként a Történet M-ről és Illés Lajos emlékére, az Élünk és meghalunk.
Jóleső érzéssel töltött el, hogy a fiatal tribute zenészeknek eszük ágában sem volt példaképeik bőrébe bújni, lemásolni frazírjaikat, hangról-hangra, „egy az egyben” követni az eredeti produkciót. Ellenkezőleg: mindkét formációban – egy adott mozgástér figyelembevételével – igyekeztek kissé saját felfogásukban előadni a nótákat. Mindezt érezhető tisztelettel, kellő zenei alázattal. Felidézve egy legendás korszak hangulatát, tették a dolgukat – mely nem több és nem kevesebb, mint minőséggel szórakoztatni.
www.illesklub.hu
|
